The Project Gutenberg eBook of Liliom by Ferenc Molnár

(A városliget egy zuga. Fák, bokrok. Elől középen egy pad. Tavaszi délután, alkonyat felé.)

(Mikor a függöny felgördül, a színpad egy pillanatig üres. Aztán beszalad Mari, a színpad közepén megáll és visszanéz.)

Mari. Julika! Nincs válasz. Julika! Hadd! Hadd! Gyere! Hadd! Indul visszafelé.

Juli. Tőlem gyöhet, én nem csináltam semmit. Csak egyszerre rám ugrik, meg kiabál, meg elmond mindennek, meg…

Muskátné jön. Nem köll szaladni, ne féljen, nem eszem meg. Én csak figyelmeztetem magát, édes lányom, hogy az én körhintámba be ne tegye többet a lábát. Én ott megtűrök mindent, nekem muszáj, mert ez az üzletem. Én nem nézem, úri hölgy, vagy bárcás, nekem mindegy, csak öt vasat fizessen. De ha valaki az én hintámon illetlenül viselkedik, az ki lesz tiltva.

Juli. Én nekem mondta, hogy viselkedtem? Megfizettem a menetet és felültünk a szarvasra. Egy szót se szóltam, csak a barátnémmal beszéltem.

Muskátné. Az nekem mindegy. Aztán győjjön a rendőrség és vegye el tőlem a -7- licencemet. Maga majd megfizeti nekem azt, maga rongyos?

Muskátné. Hát többet nem ül föl. Fogdostatja magát a kikiáltóval. Nem sül ki a szeme?

Muskátné. Azt hiszi, nem láttam. Azér, mert benn ülök a hinta közepibe, a tükörnél, látok én mindent. Felültek a szarvasra és az egész menet alatt hagyta magát a Liliomtúl fogdosni Szép kis disznó.

Juli. Hát oda volt dűlve, mert odadűlt. Oda dűl, ahova akar. Én csak nem mondhatom neki, hogy ne dűljön hozzám, mikor illedelmesen odadűl. Nem is nyúlt hozzám.

Muskátné. Maga fogja be a száját, magát nem kérdeztem. Majd éppen magát kérdezem, hogy mibe van valami? Szép kis szemét.

Muskátné. Hát majd én leszoktatom róla, édes lányom. Az én körhintámon nem lesz fogdosás, ha szerelmeskedni akar, menjen az állóhelyre, a Barokaldi-cirkuszhoz. Ott katonát is kap.

Muskátné. Csak ezt akartam mondani, édes lányom. Tudja, csak azér, mer jobb ezt így. Mer ha oda találja dugni az orrát, hát én hátba vágom, édes lányom, úgy, hogy megnémul tőle. Nem hagyom a licencemet elvenni a rendőrségtől, mert azt ott is tudják, hogy az én körhintámon nincs erkölcstelenség.

Juli. Ezt mind akár ne is mondta volna. Mert ha nekem kedvem szottyan -9- fölülni a maga hintájára, megfizetem a menetet és fölülök. Szeretném látni, hogy hozzám nyúl valaki.

Muskátné. Akkor be se piszkolom a kezemet az ilyen cseléddel. Majd lelöki a Liliom. Már az tudja, hogy köll elbánni a mindenesekkel.

Muskátné. Azt csinálja, hogy jár a szája. Még neki áll följebb. Ki lett lökve a körhintáról és nézze meg magának ezt a cselédet, Liliom, jól nézze meg magának ezt a hölgyet, ez ki van tiltva az én körhintámról. -11-

Muskátné. Ha még egyszer meglátja, ne eressze föl. És ha fölül, lökje le. Érti?

Juli izgatottan, komolyan. Liliom úr… tessék most megmondani igaz lelkére… lelök engem, ha fölülök a hintájára?

Juli. Tessék megmondani, Liliom úr, szemtől szembe. Lelök engem? Kis szünet.

Liliom. Lelöklek én, fiam, ha tudom, mér. De ha nem tudom, hát már mér löknélek le?

Muskátné. Hallotta, mit mondtam? Ha ez a cseléd oda meri tenni a lábát, ki lesz dobva. Értette? Nem tűrök fogdosást az intézetemben. -12-

Liliom. Hát aztán nekem nem szabad átfogni a lányok derekát? Maj magához megyek engedélyér, ha valakinek át akarom fogni a derekát?

Muskátné. Magának szabad, tehet, amit akar… én tőlem elmehet vele aludni is… de ő neki nem szabad… az én hintámon nincs fogdosás. Nagy szünet.

Liliom. Mit akar ettül? Erre a véznára mászik rá? Amér én megfogtam? Gyere lányom, a hintára, amikor akarsz, azér is gyere oda, minden délután és ülj -13- föl a legszebb szarvasra és ha nincs pénzed, hát a Liliom fizeti a menetet és ha valaki hozzád mer nyúlni, hát a Liliom majd megmutatja, mi az, amit hogy mondunk: Balkézzel srégen a tüdőre egy mejjpor köhögés ellen.

Muskátné. Hát azt hiszed, hogy téged nem lehet kidobni? Mér? Amér te vagy a legjobb csalogató a ligetbe? Már ki is vagy dobva. Már el is vagy bocsátva.

Liliom. Csak úgy, ahogy mondta. Ki vagyok dobva, hát rendben van. Ne szíjja vissza.

Muskátné. Már megin adod a bankot, a kedvességedre föl. Már megin goromba vagy.

Liliom. Jól van hát, rongyos vagyok, hát azt hiszem, engem nem is lehet kidobni, hát már el is vagyok bocsátva, rongyos vagyok.

Muskátné. Hát ha nekem adod a bazilikát? Hát ha nekem adod a Lánchidat? Hát ha az öreg Rótsild tányéron hozza ide az egész pézit? Hát még akkor is, ha közel gyön a hintámhoz, nem rúgom el úgy, hogy hetet bokázik?

Liliom. Hát, nagysága, kérem, leveszi a sapkáját. Most aztán tessék szép csöndbe, rendbe elmenni innen. Mer én még nem vertem meg hölgyet, kivéve, mikor özvegy Holcerné három hétig feküdt bele, de ha a nagysága most el nem megy innen, és békin nem hagyja ezt a szegény bogarat, én a nagyságának igazán megmutatom, hogy mi az, amit hogy mondunk: balkézzel srégen a tüdőre egy mejjpor köhögés ellen.

Muskátné. Látod, fiam, most aztán te se köllesz nekem többet. Isten áldjon meg, fiam, be se gyere holnap. El vagy bocsátva. Elmegy.

Liliom. Ne sajnálj, fiam, mer hozzád vágok valamit. Julihoz. És te se sajnálj, te kis cselédbogár.

Liliom. De sajnálsz, látom az orrodon. Te is kaphatsz valamit. Olyan képet vágsz, mintha a Liliom most elmehetne koldulni, mer a nagyságos Muskátné özvegyné kidobta. Úgy nézz rám, bogár, hogy engem a legelőkelőbb körhintások már kidobtak. Nekem jöhet a Muskátné imponálni, az nekem fiatal.

Liliom. Most, fiam, iszok egy sört. Azt tanuld meg fiam: minden ijedtségre egy sör.

Liliom. Most már tudom. Azér nem kell bőgni. Hát maradjatok itt, a Liliom elmegy a körhintához és elhozza a frakkját, meg a klakk-cilindert, meg mind a három fehérneműt, aztán megyünk a Hungária-kertbe. Ne félj, én fizetek. Itt várjatok a padon. Elmegy. A lányok utánanéznek.

Mari. Amíg neked nem vót, nem mondtam. De most megmondom. Dicsekedve. Szívemnek is van szerelme!

Juli. Hát sokféle. Huszárkatona, tüzérkatona, furvézerkatona és rongyos baka, gyalogsági.

Juli. Díszmagyarnak is van kardja, még se katona. Képviselőnek is van kardja, mégis asse katona.

Juli. Az is, csak nem egészen, csak félig. Úgy mondjuk, ez itt katona, ez meg szanité.

Juli. Az huszár. De csak a nadrágja. A vártűzérnek stráfgya van. Barna, az trénkatona, rongyos furvézer. Majd megtanulod te is, ha már egy évig jársz a ligetbe, mint én. De mos még falusi vagy.

Mari. Minek csúfúsz? Kigúnyusz. Mer te pesti vagy, én meg csak most gyöttem. Honnat tudjam én a katonát? Inkább mondd meg, ne csúfúj.

Juli. Nyisd ki a füled Csakis egyrű ismerszik meg, ha katona. Ha szalutál. Errű az egyrű. -21-

Juli. Nem gúnyúllak én. De ha azt mondod, hogy Hugó, hát akkor muszáj nevetni. Évődve. Hát hogy híjják?

Mari. Most már ő is csak nehezen tudja visszatartani a nevetést. Hugó. Ő is nevet. Ez a becsületes neve. Hugó, Hugó, katona-hugó.

Juli. Hordár az, fiam, ott gyöjjön rá a frász. Piros sapka az hordár. Se kardja, se puskája.

Mari. Én nekem mindig szalutál. Azér, -23- mer Hugó, azér lehet katona. Szalutál is, piros sapkája is van, egész nap a sarkon áll, őrségen.

Juli kicsit találva érzi magát. Hogy jut eszedbe a Liliom? Mi közöm hozzá?

Mari. Nekem sincs a Hugóhoz. Minek gúnyúsz a Hugóval? Hát én is gúnyúllak a Liliommal.

Juli. Én nem is szóltam hozzá. Ő karolt át a hintán. Nem mondhatom csak neki, hogy ne karoljon, ha már karol.

Liliom. Nem hallgatsz? Mit csinálok én kettővel? Csak az egyiket gondoltam. Az egyik menjen haza. Szünet.

Liliom. Hát az egyik csak menjen haza. Melyik akar itt maradni? Nincs válasz. Mér nem beszéltek?

Mari mint valami nagyon fontos dolgot, úgy mondja. Elcsapják ám, ha itt marad. Liliom. Kit?

Juli nagyon meghatott hangon, csöndesen. Hát menj csak szépen haza, Marika…

Mari lassan, kopogó léptekkel elmegy, de ugyanúgy visszajön. Szerbusz! Vár egy pillanatig, aztán látva, hogy Juli nem mozdul, végleg elmegy.

Már sötét van. A most következő beszélgetés alatt a távolban lassú egymásutánban több kis fénypont gyulad ki, a ligetben meggyújtják a gázlámpákat. Liliom és Juli a -26- padra ülnek, mialatt alig hallhatóan, nagyon csöndesen, nagyon messze megszólal egy zongoraverkli, amely azonban nem állandóan kiséri a párbeszédet, hanem hol elcsöndesedik, hol megint hallatszik, mintha a szél néha-néha erre hozná a hangját. Nagy ritkán itt-ott emberi hangok is hallatszanak a távolból, néha egy-egy papirsíp hangja, egy-egy szerény csöngetés. A kép végéig egyre sötétebb lesz, holdsugár nincs, csak a tavaszi ég ragyog átlátszó sötétkéken.

Innen kezdve a beszélgetés egyre csöndesebbé válik, úgy, hogy a végén már-már csöndes suttogássá halkul.

Liliom. Nem rég jársz a ligetbe. Nem láttalak, csak háromszor. Máskor nem voltál?

Liliom csöndes fölháborodással. Ejnye, de szemtelen vagy. Mingyár itt hagylak.

Liliom. Mer csak úgy, egy szóra itt -28- maradtál velem, te rongyos. Mán te tudod a járást.

Liliom. Most mán csak azt mondd, hogy azt se tudod, mér ülsz itt. Hát itt ülsz velem a sötétbe. Ha még nem lett volna bakád, nem gyöttél volna olyan könnyen. Mentél te már, azért gyösz. Hát minek vagy itt?

Liliom. De buta vagy, te bogár. Én nekem van, ha köll. Nem csak cseléd, szobalány is, nevelőné is, franciáné is. Akár húsz is.

Liliom. Tudod, milyen vagy te? Volt egyszer nekem egy szeretőm, megállj, elmesélem, hogy volt. Egyszer este, mikor eloltottuk a lámpákat a hintán…

Most jön a razzia. Ez úgy történik, hogy jobbról jön két polgári ruhás rendőr, (néma személyek), elmegy a padon ülő pár előtt és nehány lépésnyire tőlük megáll. Amint megáll, jön a kapitány Berkovics detektivvel, civilben, lassan a padon ülő pár elé megy és mikor elébük ér, jön a háttérben még két-három polgári ruhás rendőr és tiszteletteljes távolban megáll. Ez a két-három ember szintén néma személy. A kapitány minden izgalom nélkül, csöndesen, hivatalosan beszél. Berkovics detektiv túlbuzgó és brutális ember.

Kapitány. Fogja csak egy kicsit. Berkovics szorosan Juli mellé áll. Micsoda maga?

Berkovics. Nagyságos kapitány úr, ez a Liliom. Már volt benn egy párszor a kerületben.

Juli. Mindenes lány, kérem. Nagyságos Kolics hivatalnoknál, államvasuti hivatalnok, Damjanics-utca húsz.

Kapitány. Elveszi a pénzedet. Mi már ismerjük ezt az urat. Az ilyen buta cselédekre utazik, mint te, elveszi a pénzedet és aztán majd jösz holnap a kerületbe, de kiruglak.

Kapitány. Felvilágosítlak, lányom, hogy kivel vagy. Ez egy cselédcsábító, a hintánál is azért tartják. Szegény cselédeknek házasságot igér és elszedi a pénzt, meg a gyűrűt.

Kapitány. Semmi közöm hozzád, örülj, hogy megmondtam. Apád nem vagyok, hála istennek. Cselédcsábító, csirkefogó. Majd jösz aztán. Nem kell félni tőle, eljöhetsz velünk. A titkos rendőr hazakisér.

Kapitány. Jöjjön Berkovics. Mind elmennek. Juli és Liliom lassan visszaülnek a padra. Kis szünet.

Juli. Volt egy szeretője. Azt mondta: Egyszer este, mikor eloltották a lámpát a hintán. Eddig mondta. -33-

Liliom. Igen. Hát mikor eloltottuk a lámpát a hintán… jött egy izé… egy lány, egy nagy kendőbe… és… hát odajött… és… mondd, hát… azér nem… hát, hogy nem… nem félsz itt velem… hát, hogy mondta a kapitány… hogy miféle vagyok… a pénzedet elveszem…

Juli. Nem kell azt… tőlem… elvenni… Mostan nincs, de ha lesz… én… odadom. Mind.

Juli. Mert nem akarok soha férhezmenni. Ha úgy volna, hogy férhe megyek valaha, akkor nem bánnám, nem vigyáznék az ártatlanságomra, mer akkor úgy is mindegy. De nem mék férhez, hát vigyázni kell, hogy az ember tisztességes lány maradjon.

Liliom. Úgy-e most megijedsz? Mer most eszedbe jutott, hogy mit mondott a kapitány! Most megijedsz.

Juli. Én csak azt tudom, hogy ha én szeretek valakit, nem bánom, ha meg is halok.

Liliom. Csak oda… kéne… menni… a Muskátné visszavenne. Akkor megin volna… keresetem…

Liliom. Pedig az… egy szóra… mindjárt visszavenne… én tudom, mer… tudom mér… ő is tudja… Szünet.

(Egy városligeti gyorsfényképész műhelye. Áll pedig ez egy deszkafallal körülkerített kis udvarból, amely mögött a mutatványos telep bódéi látszanak. Hátul deszkapalánk, amelyen függönnyel elzárható bejárat van. Ugyanezen a hátsó deszkafalon rozoga ablak. Balról fedett bódé határolja a kis udvart, a bódéba két ajtó nyílik. Az elülső a szobába, amelyben Liliomék laknak, hátrább egy másik a sötét kamrába. Jobbról szintén deszkapalánk, amelyre fotografus háttér van akasztva. Az egyik sarokban fotografáló gép. A hátsó deszkafalnak támasztva balról rozoga kanapé. Délelőtt. Juli és Mari vannak ott.)

Juli. Mégis megverte. Úgy fogta meg, hogy megverte. Mert az nem az erőben van, hanem a fogásban.

Juli. Elvitték, de másnap hazajött. Most már két hónapja, hogy itt lakunk a fényképésznél, már kétszer vitték el a rendőrök. De nem tudták megbüntetni.

Hollunderné. Nagyon öreg asszony, egy csomó fát cipel keresztül az udvaron, hátul jön be és balfelé igyekszik. Csak a pofája jár, mindig a pofája jár, se nem dolgozik, se nem lop, a más szegény ember keserves fájával tüzelnek. Nem sül le a bőr az arcáról, egészséges, erős ember.

Hollunderné. Az ilyet kellene eltoloncolni, rongyos csibészt, nem a tisztességes munkást. El.

Juli. Ez a fényképész. A Liliomnak valami rokona. Ő adott lakást nekünk itt a bódéban ingyen.

Juli. Mindent hoz. Ha ő nem hozna, levegőt ebédelnénk. Nagyon jó asszony, csak jár a szája.

Mari. Mondja, hogy menjek a ligetbe. Aztán nem megyek a ligetbe. Aztán kendőt igér, még se nem megyek. Akkor -41- szépen haza kisér és nem történik semmi erkölcs.

Mari. Megfogja a kezemet és úgy sétálunk. Aztán lóbálni akarja a kezemet, én meg nem hagyom. Aszondom: maradhasson. Ő meg aszongya: mér olyan dacos? Megin akarja lóbálni, megin nem hagyom. Aztán sokáig nem hagyom, addig, amíg egyszer csak hagyom. Akkor lóbáljuk a kezünket. Föl, le, föl, le, és ez az érzékiség. Ez is tilos, de szívem joga.

Mari. Az úgy van, hogy most már háromkor virrad. Hát akkor már megvolt -42- a kacérság is, meg az érzékiség is, szívem joga, hát elkövetkezik a szívszerelme. A padra ülök és a Hugó fogja a kezemet. Bort nem iszunk, csak piros lemonádét. Hát nem részeg a Hugó. Hát a pofáját az arcomhoz támasztja és hallgatunk. Aztán leragad a szeme és akkor lecsúszik az arcomról, mert elalszik. De azért fogja a kezemet álmában. És én nézdegélek jobbra-balra és szagulom a virágszagot, mer az is hajnalban van. De ő nem érzi, mer alszik. És én is szeretnék aludni, de nem alszok. Csak úgy megvagyunk ott ketten. És ez a szívszerelme. Nagy szünet.

Mari. Itt van tizenhat krajcár. Villamos nyóc oda, nyóc vissza. Kisasszonyér a zenedébe. De gyalog gyöttünk. Itt van, tedd el. Átadja.

Mari. Már a harmadik, mióta te elmentél. A Hugó hivatalszolga lesz. Egy állami ügyvéd beszerezte. Lakást is kap.

Juli. A körhintához nem megy vissza. Kérdezem, mért, nem mondja. Mult hétfőn megütött.

Hollunderné fazék vizet hoz ki a szobából. Dörmögve. Kártyázni, azt tud, meg verekedni, azt is tud, meg cselédektől a pénzt elszedni, mert a rendőrség az ilyet eltűri. Itt volt az esztergályos.

Hollunderné. Itt volt az esztergályos. Szép, barna ember. Özvegy ember. Két gyereke van. Pénze van. Üzlettye van.

Hollunderné. Elviszi a hivatalba és elveszi. Már ötször volt itt. Két gyereke van.

Hollunderné. Majd elgyön megint. Majd ha megint megveri. Indul kifelé. Dörmögve. Mer verekedni, azt tud, szép kis asszonyt fejbeütni, azt tud. A bőr, az nem sül le az arcáról, mert a rendőrség, az az ilyet… tűri… Hátul el.

Juli. Vad is lett. De mikor ott ültünk, szelíd volt. Most is néha szelíd. Nagyon szelíd. Délután ide hallatszik a verkli. Azt sajnálja. Akkor szelíd.

Juli. Nem mond az semmit, csak olyan szép, szelíd. Csúnya nagy szeme van. Aztán úgy néz vele.

Juli. Inkább úgy mellé. Én se tudom nézni, mer ő nem szereti, hogy nem dolgozik. Azér vert meg hétfőn.

Muskátné. Maga itt a háziasszony, lelkem? Vigyázzon, mer a szájára ülök.

Muskátné Julihoz. Ne feleljen neki, lelkem. Látom, hogy maga tudja, mért jöttem. Annak a rongyosnak akarok kenyeret adni.

Muskátné Julihoz. Ne feleljen neki, lelkem. Butába még ilyen ostobát nem is láttam.

Muskátné. Nálam kapott mindennap egy koronát. Vasárnap forintot. Sört, szivart fizetett neki a publikum.

Muskátné. Inkább éhen hal, mint bocsánatot kér. De nem bánom. Visszaveszem anélkül is.

Muskátné. Bevallom, nagyon kérdezik a népek, hogy hova lett. Nekem muszáj nézni, hogy az üzletem menjen. Tőlem éhen is halhat, nem jönnék utána, ha az üzletbe nem volna jó.

Liliom. Hát fogd be a szád. Mer most mingyár az jön, hogy egész éjjel lumpoltam, nincs keresetem, nincs ebéd.

Liliom. De látom az orrodról, hogy akarod mondani. Erigy innen, mer megint lesz mejjpor. Haragosan járkál. Mindenki fél tőle, aki mellett elmegy, az félreáll.

Muskátné hirtelen ráripakodik Ficsurra. Maga viszi kártyázni a cehellibe, magát becsukatom.

Ficsur. Maga nekem fiatal. A hátsó ajtón kimegy és kint járkál. Szünet.

Muskátné. Minek jársz a Ficsurral? Egyszer majd magával visz, mikor lopni megy.

Muskátné. Tartozol is, de azt nem számítom. Majd tehozzád jövök pénzér. Mer olyan sok jövedelmed van. Tudod te jól, minek vagyok itt.

Muskátné. Tud, ne félj. Nem is küldöm el. Csak kevés az ember. Kettő is elférne.

Liliom Julihoz. Erigy, kérj a fényképésztől -50- kávét. Juli hátul kimegy. Hát olyan jól tud az a Hózlinger?

Muskátné feléje fordul, ránéz. Mér nem alszol éjszaka? Hiszen úgy nézel ki, hogy köpedelem.

Muskátné. Hagyom, ne félj. Ha azt mondtam volna, hogy lógasd a szemedbe, hát félresimítottad volna. Hallom, megverted ezt a… ezt a…

Muskátné. Szép kis bátorság. Ilyen véznát verni. Ha meguntad, hadd ott, de gyönge teremtést nem üt meg az ember.

Muskátné. Haj… de nagyra vagy megint… Nagy zavarban van… Úgy köll nekem, minek jövök utánad. Az ember -51- ki van téve… hogyha szívén viseli az üzletet. Csak el tudnám adni azt a hintát, sose láttál volna.

Muskátné. Nekem nem hiányzol, csak a cselédek… azok buknak rád… kérdezik… ha van eszed visszagyösz.

Liliom. Nem verem. Micsoda beszéd az, hogy verem. Hát egyet odasóztam neki, aztán tele van vele a város. Azér még nem verem.

Muskátné. Nem tudom, mit szeretsz -52- rajta. Két hónapja ülsz itt vele… már az életedet is megunhattad. Mikor ott a… hinta… meg színház… meg pénz is volna… valaki ilyen buta legyen… a szép, gyönyörű életet ott hagyja… Ránéz… hol jártál megin az éjjel, hogy így nézel ki?

Muskátné. Sohse néztél így ki. Itt eszed magad. Szünet. Új verklit vettem.

Muskátné. Jól fordul rá a hinta. Négy új tükör is van rajta. Meg kidobtam azt a két fekete lovat, aminek a füle már úgy is le volt törve.

Muskátné. Az. Olyan fujóval. Nálam van az első. Szép, piros automobil, mind abba akarnak ülni, mert fujója is van. Aztán nyomják, járatják, divatba van.

Muskátné. Az. Ha van eszed visszagyösz. Minek rágod itt magadat? Ott a szépművészet, az való neked. Művész vagy te. Nem vagy te tisztességes ember.

Muskátné. Ott a szépművészet, az való neked. Sör, virzsinia, egy korona hétköznap, kettő vasárnap. Meg vettem én már neked órát is.

Liliom miután egy kicsit nézte, nagy -54- elégtétellel. Hát nem köll a publikumnak a Hózlinger!?

Muskátné. Jókedv, az is valami. Jó, szép, könnyű élet, csupa jó, szép lányok, meg sör, meg szivar, meg muzsika, meg jó, szép, könnyű élet, meg boldogult férjem gyűrűjét is neked adom, na, mit akarsz még?

Liliom. Nem olyan az, hogy visszamegy szolgálni. Hát… hát… nem bánom, hogy ha… azér itt megvagyok vele… hát itt maradhat azér… ha én a művészetbe megyek…

Muskátné. Kicsúfolnak a lányok… Hazaviszed a pénzt az asszonynak… Még sohse hallottam, hogy feleséges ember… hiszen ha tudják, kinevetnek.

Muskátné. Az öreg asszony azt mondja, hogy egy esztergályos van itt, valami özvegy ember.

Juli bejön balról. Liliom… nehogy elfelejtsem, majd aztán mondok valamit.

Muskátné feláll. Na ne kezdj itten. Én majd kimegyek addig a fényképészhez, aztán visszagyövök a válaszér. Kisiet hátul.

Juli. Nem bánom, ha meg is ütsz. Ne nézz így rám, mer nem ijedek meg tőled. Én most nem ijedek meg senkitől. Én azt mondtam, hogy mondani akarok neked valamit.

Juli. Nem. Csakhogy kérdezted, hogy a fejem fájt. És hogy mondtad, hogy másféle kedvem van.

Juli. Én nekem… mi? Dehogy az esztergályos. Csak… azt nehezen tudom megmondani, de neked azt tudni kell… én… én nem ijedtem meg tőle mer annak úgy kell lenni…

Juli. Énnekem gyerekem lesz. Nagyon gyorsan siet ki a hátsó ajtón. Szünet. Ficsur benéz az ablakon. -58-

Liliom. Menjen haza, nagysága. Visszamegy a kávéhoz. Hagyjon engem reggelizni. Nem látja, hogy reggelizek?

Hollunderné bejön… Reggel kávét, délbe levest, este megint kávét, tüzifát, azt mind én adjam… adja vissza a bögrémet… Megkezdődik a délutáni élet a ligetben. Megszólal a távolban a verkli.

Liliom. Hollunder néni. A felvonás végéig látni rajta, hogy idegessé teszi a verkli hangja.

Hollunderné Ficsurhoz. Nem méc innen, te rongyos! Mindjárt hívom a fiamat.

Hollunderné dörmögve, kimenőben. Aludja ki magát, rongyos csibész. Éjjel részegeskedni, meg kártyázni, azt tud, más ember nyakán élni, azt is tud. El hátul.

Liliom. Hát hogy mondtad… hogy lehetne pénzt… a bőrgyári pénztárnoktól…

Ficsur. Hát bizony… de akkor… Odahúzódik hozzá. Csak úgy, hogy együtt.

Liliom. Igen. Elgondolkozik. Idegesen. Erigy ki, Ficsur. Majd… majd aztán gyere vissza.

A verkli egyre szól, Liliom hallgatja egy kicsit, aztán a hátsó ajtóhoz megy. -61-

Liliom az ajtóból kiordít. Hollunder néni… Naiv örömmel… A Julinak gyereke lesz! Bejön, feláll a kanapéra a hátsó deszkafal mellett és a deszkafal tetejére könyökölve, elbámul a liget felé, hallgatja a verklit, aztán egyszerre túlordítja. Nekem gyerekem lesz! Fölemeli a két karját.

Liliom leszáll a diványról. Semmi. Aztán ráveti magát a kanapéra, arcra.

Juli nézi egy kicsit, aztán odamegy és betakarja. Lábujjhegyen a hátsó ajtóig megy, a küszöbre áll, az ajtófélfának támaszkodik, a liget felé néz és hallgatja a verklit.

Ugyanaz a díszlet. Liliom és Ficsur egymás mellett ülnek. Juli a színen foglalatoskodik. Ficsur egy nótára tanítja Liliomot.

Ficsur hirtelen oda hajlik Liliomhoz és titokzatosan mondja. Ahogy végig mész a Francia-úton, ott látod a töltést… előbb jön a sorompó, aztán le a bőrgyárig semmi, még csak őrház se.

Ficsur. Arra. Lent a töltés alatt jár, a kis úton. Tavaly óta egyedül jár, azelőtt mindig volt vele valaki.

Ficsur. Pénztárnok. De ha oldalba szúrom, már nem pénztárnok. Ha a fejire ütök, akkor is már mingyár nem pénztárnok.

Ficsur. Nem muszáj. Ide adhatja a pénzt halál nélkül is. De a legtöbbje már inkább meghalni szeret.

Juli kijön a házból és átmegy a színen, ki a hátsó ajtón. Ezek a színen való átjárkálásai Julinak azt jelentik, hogy gyanít valamit; ijedten, sőt gyanakodva nézegeti őket, itt-ott meghallja utolsó szavaikat; szóval, anélkül, hogy ezt nagyon éreztetné a közönséggel, Juli dacára minden titkolódzásnak körülbelül sejti, hogy a két ember min töri a fejét.

Ficsur. A pénz el lesz ásva hat hónapig. Ennyi az ideje. Hat hónap mulva kikel a földbül.

Ficsur. Aztán addig a hat hónapig csak úgy élsz, mint eddig. Nem nyúlsz a tőkéhez.

Ficsur. Hát… akkor a gyereket is visszük. De már munkába állasz három hónappal előbb. Ez azér van, hogy mindig mondhasd: kuporgatom a pénzt, kivándorlunk Amerikába.

Ficsur. Az egyik megszólítja beszéddel, a másik megszólítja kis késsel. Ez attúl függ, hogy kinek mihez van szíve. Majd csak te szólítsd beszéddel.

Ficsur. Aztán én akkor már szúrok. És akkor mindjárt előveszed te is a kést.

Budai rendőr belép és körülnéz, hirtelen csönd támad. Jó napot kívánok!

Liliom és Ficsur együtt halkan. A nagy sárga házba. Ott jön már a… a végét szöveg nélkül dudolják, hogy a rendőr a csúfnevét ne hallja. Ének alatt megjelenik Hollunderné és a fia.

A fiú. Hogyne, kérem. A palánkon függő képmintákra mutat. Tessék… amilyet tetszik. Egész alak?

Az öregasszony előtolja a sarokból a fényképezőgépet, ezalatt a fiú beállítja a rendőrt, sietve futkos a rendőr és a gép között, be-benéz a gépbe, majd fejét leborítva a fekete kendővel, a géppel együtt közelebb megy a rendőrhöz. Hollunderné ezalatt a sötét kamrából lemezt hozott és a gépbe tette. Ezalatt Liliom és Ficsur között oldalt, ahol összebujtak, a következő egészen csöndes párbeszéd fejlődik.

Liliom hirtelen előtörő groteszk gyermekes panasszal. Szegény, rongyos életem van nekem!

A fiú a rendőrhöz. Kérem most nyugodtan maradni. Egy… kettő… három lekapja a lencséről a fedőt. Visszateszi. Köszönöm.

A fiú elolvadva az udvariasságtól. Biztos úrnak nem szükséges előre. A rendőr leereszkedő barátsággal szalutál és kiballag. Hollunderné a kamrába viszi a lemezt, a fiú is bemegy vele, miután a gépet visszatolta a helyére.

Hollunderné miközben a két csirkefogó előtt elmegy, alig érthető duruzsolással, az ő rendes modorában szidja őket. Itt ülnek és elrondítják nekem a helyiséget, mér nem mennek sétálni? Most már olyan jól megy nekik, hogy énekűnek. Hirtelen ráripakodik Ficsurra. Nem félsz a zsarútól?

Ficsur. A konyhakést. Köll az egyiknek kis bicska, az van nekem. De ha vitatkozik, akkor a nagy kés is kell.

Liliom. Minek az? Ha komiszkodik, én olyat vitatkozok a fejire, hogy megkancsalodik tűle.

Ficsur. Nem köll. Csak ha ő akarja. Szünet. Persze, gőzhajón ülni, az jó lesz. -70- Gyáripart élvedzni, az is jó lesz. De dolgozni, attól félsz.

Liliom egy lépést tesz a bódé felé. A rendőr beballag és kopogtat a sötét kamra ablakán. Itt a rendőr.

Hollunderné kijön. Azonnal, mindjárt, kérem. Betipeg a bódéba. Liliom egy pillanatnyi habozás után neki durálja magát és határozott léptekkel utána megy. A rendőr gúnyosan nézi Ficsurt. Ficsur fölkel, gúnyos büszkeséggel elsétál két-három lépést a rendőr orra előtt, aztán megáll, háttal a rendőrnek, hirtelen a rendőr felé fordul, mint ahogy a gyermekekkel szoktak tréfálni, ujjal mutat rá és megszólítja.

Ficsur. Zongoratanár. A rendőr nagyon megnézi, mintha kezdene rájönni, hogy ez tréfál vele, komoran pödör egyet a bajuszán.

A fiú kijön a kamrából és átadja a kész képet a rendőrnek. Tessék kérem.

Rendőr megnézi a képet, fizet és elballag, miközben egy pillanatra megáll és jól megnézi Ficsurt. Mikor elment, Ficsur az ajtóból még utána néz. Ezalatt Liliom kijött a házból a kabátját gombolva. Ficsur megfordul és meglátja Liliomot.

Ficsur odamegy hozzá. Na mondd szépen. Megszólítod. Hogyan szólítod meg?

Liliom elfogódott hangon. Jó estét kívánok, kérem szépen, hány óra? Ha felel, mit mondok neki?

Ficsur. Úgy van. A szív iránt. Kitapogatja. Már látom… Ez az ni! Ez még mind az… Itt már hegyesedik… a hegyéhez ér. Itt a szeme. Evvel néz.

Juli megint belép és lassan elmegy előttük, de ezúttal feltűnően aggódva nézi őket, meg is áll egy pillanatra.

Ficsur bátorítólag, hangosan, testével a taktust jelezve, mint egy karmester, aki nincs megelégedve a tempóval. Te Jáninger, mit csinálsz itt a Hermina-úton…

Liliom. Te Jáninger, mit csinálsz itt a Hermina-úton… Juli kimegy a hátulsó ajtón; követi a szemével, mikor elment, megszólal. Éjjel… álmomba… ha visszagyön a lelke, mit csinálok?

Liliom. A másik világon… mikor az úristen elébe megyünk, hát annak mit mondok?

Ficsur. Úrnak menyország. Ilyen rongyosoknak rendőrség. Pénzes embernek finom muzsika.

Ficsur Nem, fiam. Nekünk igazság. Mer a másik világon csupa igazság van. Ahol pedig igazság van, ott csak köll kapitánynak lenni. -74-

Liliom. Jó estét kívánok, kérem szépen, hány óra? A szívére teszi a kezét.

Ficsur. Gyugd a másik oldalra. Fölnéz az égre. Lassan, szépen elindulunk.

Ficsur. Gyere. Épen indulnak, mikor Juli kívülről bejön és útjukat állja.

Liliom. Hiszen azt mondtad, hogy két hétig nem beszélsz hozzám. Minek beszélsz hozzám?

Juli. Maradj itthon, este gyön az esztergályos -75- és már én megkértem, adjon neked munkát.

Juli egyre növekvő ijedtséggel, amelyet azonban nagyon eltitkol. Maradj itthon, jön a Marika a vőlegényével a fényképészhöz, elhozza megmutatni.

Liliom kifelé indul. Sétálni… megyünk… a Ficsurral. Aztán visszagyövünk.

Juli sírni szeretne, de nevető arcot erőltet magára. Maradj idehaza, sört hozok neked, bort hozok neked.

Liliom durván, mely durvaság alatt az rejtőzik, hogy nem bírja nézni a szenvedő asszonyt. Eridj, mer… fölemeli a kezét. Hagyj békén elmenni…

Juli elébe áll, hadarva, izgatottan, remélve, hogy ezzel még visszatartja. A Marika vőlegényétől kérdeztek gyermektelen házaspárt az Aradi-utcába házfelügyelőnek… szoba, konyha, tyúkot is szabad tartani.

Juli kiáll az útból, Liliom kimegy, Ficsur utána. Juli egyedül marad, nekitámaszkodik az ajtófélfának és elgondolkozik.

Hollunderné. Az előbb még ott volt az asztalon. Nem járt benn más, csak a Liliom.

Juli vidáman. Véletlenül… látja néni… gyanusítja, pedig én épen most kerestem ki minden zsebit, hogy van-e nála pénz… és csak egy pakli kártya volt nála, más semmi.

Hollunderné dörmögve megy vissza a házba. Kártya van nála, kártya van nála, most mennek a méltóságos urak a kaszinóba kártyázni. El.

Juli tanácstalanul néz utána. Szünet után megjelenik a hátulsó ajtóban derült és boldogságtól ragyogó arccal előbb Mari, aztán Hugó.

Bejönnek, vigyorogva, szégyenlősen megállanak Juli előtt, aki hirtelen arra fordul a hangra.

Juli. Nevem Zeller Julia. Kezet ráznak. Szünet. Hugó nagyon el van fogulva. Hogy senki se szól, Hugó megint Juli kezéhez nyúl és hevesen megrázza. Szünet.

Mari. Hát már a Hugó elsejétől nem áll a sarkon, mer állást kap. Elsejétől már nem hordár, hanem kaszinó.

Hugó mentegetve Marit. Hát nem tudja kérem a kifejezéseket… ránevet. Hehehe… a kaszinóba felvettek második komornyiknak. Nagyon jó kis állás kérem, aki megbecsüli magát. -79-

Hugó. Fizetés… az is nagyon szép… de a fő a borravaló, mert én a baccaranál vagyok… és kártyánál meg lehet keresni kérem csak borravalóban minden este húsz-harminc koronát.

Hugó. Hát kérem az ember megbecsüli magát… és hát ugyan Tétény… hát az bizony nem a fővárosi élet… de hát… ha ad az isten gyereket… hát a gyerekeknek… sokkal jobb. A kaszinóba bejárhatok onnan is. Kis szünet.

Hugó. Miért sír kedves nagysád? Juli válla fölött átint a fejével Marinak, kérdőleg.

Hugó nagyon elérzékenyülve. Köszönjük a szíves részvétet. Ő se tudja magát visszatartani. Sír. Kis szünet. Hollunderné belép a fiúval, a fiú azonnal a géphez megy.

Hollunderné. Hát ha tetszik, gyerünk kérem, mert aztán besötétedik. A szín jobb oldalára vezeti őket a fotografus háttér felé, ahol mind a kettő rögtön barátságos arcot vág. Egész alak?

Hollunderné és a fiú egyszerre darálják emelt hangon, mint a leckét. Akkor a hölgy az úrra néz, az úr meg bele a lencsébe. -81- Az öregasszony igazgatja őket. Így kérem.

A fiú aki azalatt a fekete kendő alá bujt, most a kendő alatt felordít. Jó, most jó, most nagyszerű.

Mari mereven, de boldogan, mozdulatlan arccal, a szája sarkából beszélve. Julikám, Julikám, mit mondsz hozzá?

A fiú. Most kérem szíveskedjen nyugodtan maradni. Hármat olvasok és attul kezdve kérem mozdulatlanul. Megfogja a lencse fedőjét. Fenyegető hangon. Egy… kettő… három. Lekapja a fedőt, nagy csönd. Amikor az «egy» elhangzott, nagyon messziről hallani a nagy csöndben Ficsurt és Liliomot, amint az előbbi kis nóta refrénjét éneklik. Ez az ének a «három» után is tart még egy darabig, egészen, amíg a függöny le nem megy. A «három» után mindenki mereven áll. Juli csöndesen az asztalra hajtja a fejét. Az ének egyre távolodva lassan elhangzik.

Künn a városon túl, a földeken. Hátul vasúti töltés húzódik jobbról balra, amelynek közepén deszkaállványból piros-fehér vasúti jelzőtábla nyúlik ki, a tábla alatt kis piros lámpa, amely most még nem ég. Ezen a helyen falépcső vezet fel a töltésre. A töltés lábánál, jobb oldalon két-három darab korhadt talpfa egymásra rakva. Hátul egy távíró-pózna. A háttérben veteményes földeket, fákat, palánkokat, a messzeségben gyárkéményeket és néhány kis házat látni. Hat óra, kezd alkonyodni. Liliom és Ficsur a falépcsőn állva figyelnek a vonat után.

Ficsur. Nahát. Szépen várni kell, amíg jön. Aztán szépen megkérdezed tőle.

Ficsur. Muszáj neki. Minden szombaton fizeti a munkásokat. Ezalatt lejött a lépcsőről. Épen ma ne jöjjön? Liliom a lépcsőre ment s a sineket nézi. Mit nézel?

Liliom. Csak nézem. A vonatot is mindig -84- nézem. Mikor úgy este ott lent állok, erre jön, aztán leköp.

Liliom. Le, a mozdony. Lefröcsköl. Aztán megy tovább, én meg itt maradok leköpve. De a szememet, azt elhúzza.

Liliom. Hát hiszen – szégyenkezve – én se a vonatra mondtam. Lejön. Csönd. Titokzatosan. Hallod a sürgönydrótot?

Liliom. Beszélnek, aztán felelnek, mind ebbe a vékony drótba. Aztán morog, morog.

Ficsur. Azér vagy te ilyen beteg, mert egy vasad sincs. A madár is azér néz téged, mer nincs pénze.

Ficsur. Hát épen azt, hogy csinál. Valamit csinál. Csak az dolgozik, akinek van pénze. Hát most aztán majd lesz pénz.

Ficsur. Még se gyön. Van-e kártyád? -86- Liliom szó nélkül átadja a pakli kártyát. Van-e pénzed?

Liliom. Krajcár. Ő is leül a talpfára lovagló ülésben, szembe Ficsurral.

Ficsur kiteszi a pénzt, aztán oszt neki kártyát, magának is vesz egyet. Huszonegyes lesz.

Ficsur kissé zavartan. Hát majd a pénzből. Vagy ha te nyersz, te fogod le. Aki nyer, az veszi el tőle a pénzt.

Ficsur. Hát ha van nála tizenhatezer, ebből nyolcezer az enyém, hát nyolcezer a bank.

Liliom izgatottan közelebb lovagol a talpfán Ficsurhoz. Hát dupla vagy semmi.

Liliom most már nagyon ideges, mint a kezdő kártyások, mikor sokat veszítenek. Kapkodva, zavartan, elvakultan játszik, látszik rajta, hogy most már semmi mással nem törődik, csak azzal, hogy visszanyerje a pénzét.

Liliom. Dupla vagy semmi. Izgatottan. Kártyát kap. Blatt. Kártyát kap. Blatt! A földre dobja három kártyáját.

Ficsur a földön összeolvassa. Tíz… tizennégy… huszonhárom… Kapok kétezernégyszázat. -89-

Ficsur kiválaszt a pakliból egy kártyát és odaadja neki. Nesze itt van a piros ász, Duplázhatod.

Liliom. Nyert. Szinte könyörögve. Még csak egyszer adj egy ászt. A zöld ászt add ide. Megkapja. Dupla vagy semmi.

Ficsur. Mert ha elveszted, azt már nem tudod kifizetni. Az már összesen kilencezerhatszáz és neked csak nyolcezer koronád van.

Ficsur. Én is ászra megyek. De ezt már kigusztálom. Liliom is hozzáhajol és -90- együtt gusztálnak. Huszonegy. Hirtelen zsebre vágja a paklit. Szünet.

Liliom. Hát mostan… tudod, most mindent elvesztettem, most megmondom… te egy utolsó… te egy utolsó…

E pillanatban belép jobbról Linzmann, 40–42 éves, hatalmas, tagbaszakadt, vörös szakállú zsidó, oldalán bőrtáska. Ficsur köhögéssel ad jelt, aztán elmegy Linzmann és a töltés közt jobb felé, Linzmann háta mögött előre jön és követi őt. Liliom meredten áll, a talpfarakástól balra 2–3 lépéssel, ahova hátrált, mikor Ficsur eltette a kártyát. Pontosan szemben találja magát Linzmannal.

Liliom egész testében reszketve. Jó… jó estét kívánok. Kérem szépen, hány óra? Ficsur némán Linzmann felé ugrik, jobb kezében a kis késsel, de Linzmann bal kezével megkapja Ficsur jobb kezét a csuklónál és így hirtelen leszorítja Ficsurt a földre, ahova az kényszerűségből letérdel. Jobb kezével hirtelen jobb kabátzsebéhez kap, onnan lassú mozdulattal Browning-revolvert húz elő és azt lassan, nyugodtan fölemelve a levegőbe, -91- Liliom mellének szegzi, Liliom a revolvertől két lépésnyire áll. Nagy szünet.

Linzmann a lehető legtermészetesebb nyugodt hangon. Öt perc mulva fél hét. Szünet.

Linzmann gúnyosan néz Ficsurra. Ép a bicskás kezedet fogom. Még jó, hogy nem a másik kezedbe vetted. Szünet.

Linzmann egyikről a másikra nézeget. Szép két madár. Ficsurhoz. Úgy éljek, neked valamivel kisebb szerencséd van, mint Rótsildnak. Liliomhoz. Te meg, ha csak szemeddel pislogsz, körösztül vagy lőve kétszer egymás után. Nézheted a csövet, fiam. Van benne mag, van.

Linzmann gúnyosan megrázza Ficsurnak a kezét, amelyben még mindig benne van a bicska. Hát ez mi? Ja úgy, tudom már, Te tudod, hogy nekem van a zsebemben egy alma. Azt meg akartad hámozni. Most már tudom. Bocsánatot kérek a tévedésért. Pardon. -92-

Linzmann. Azt is tudom, fiam. No hát nem tudom? Hogy hány óra. Ja. Öt perc mulva fél hét.

Linzmann. Először is, fiam, nem vagyok méltóságos úr. Másodszor ezért a pénzért már kegyelmes urat is mondhattál volna. És harmadszor, behízelegni most igazán nem fogod magad nálam.

Linzmann. Nézz csak hátra egy kicsit, fiam. Csak bátran. Nézz hátra, de ne hogy próbálj elszaladni, mert akkor lelőlek. Liliom lassan hátrafordítja a fejét. Kik jönnek ott olyan gyorsan?

Linzmann Ficsurhoz. Ne mozgasd a kezed, mert… Liliomhoz negédesen. Hányan vannak azok a rendőrök?

Linzmann. Hát akkor most már hiába is szaladnál el. Nevet. Még én ilyen pehhes két rablógyilkost nem láttam. Becsületszavamra mondom, ennél nagyobb pehhet nem is lehet elképzelni. Direkt nálam volt a Browning és ha nincs nálam a Browning? Jöhettek volna négyen is Linzmann bácsi ellen. És ha még ez volna az egész! Nem is néztétek, marhák, hogy honnan jöttem. Hát honnan jöttem? Már visszajöttem a gyárból. Mikor odamentem, tizenhatezernégyszáz korona volt nálam. Most nincs nálam egy vas sem. Balfelé kikiált. Hé’, rendőrök. Jöjjenek már, mert ez itt nagyon mozog. Ficsur hatalmas rántással kiszabadítja magát és elrohan, mint a villám. Erre az első pillanatban Linzmann feléje fordul a revolverrel, de ezalatt a pillanat alatt Liliom felrohan a töltésre, mire Linzmann, látva, hogy -94- ez mégis csak közelebb van hozzá, hirtelen feléje fordítja a revolverét.

Linzmann ordít. Meg ne mozdulj, mert keresztül lőlek. Balfelé kikiált a rendőröknek. Szálljon le a lóról. Revolverét Liliomra szegezve tartja, aki arccal a közönség felé fordulva, áll a töltésen. A töltés bal szélén megjelenik egy hatalmas rendőr, szintén revolverrel a kezében.

Linzmann. Na, öregem, kérem szépen, hát hány óra? Tíz esztendő, de börtön!

Liliom akitől a rendőr 3–4 lépésnyire van, Linzmann ugyanolyan távolságra, arcát az ég felé emelve, hangosan felzokog és kirántja a kését. Erre a mozdulatra a rendőr megáll. Liliom a zokogás közben harsányan felkiált. Juli… kis bogaram… Zeller Julia mindenes cseléd. Hirtelen oldalt fordul, a mellébe döfi a kést, megtántorodik, lebotorkál, lezuhan a töltés tulsó oldalán, -95- eltűnik szem elől. Nagy csönd. A második rendőr elől balról bejön.

I. rendőr a töltésen a lépcsőig megy, ott lenéz hátra a töltés mögé, majd a töltés túlsó oldalán lemegy oda, ahova Liliom lezuhant.

Linzmann izgatottan a II. rendőrhöz. Én megyek, telefonozok a mentőknek. Lesiet és balra elszalad.

II. rendőr. A Heizler fűszereshez menjen, onnan telefonáljon a gyárba. Ott is van orvos. Aztán lekiált a töltés mögé. Megyek, odakötöm a lovakat egy fához. Lejön és balra elmegy. A színpad üres. Szünet. Besötétedett. Ebben a szünetben a kis piros jelzőlámpa magától kigyúlad.

I. rendőr leül a falépcsőre és pipára gyujt. Lassan, csöndesen, szomorúan beszél. Hát ahogy mondom, Mihály, evvel az új fizetési rendezéssel úgy vagyunk, hogy a régi skála szerint én most már sokkal előbbre tartanék. De hát emelték a fizetést és így most nekem kevesebb van, mint vóna. De hát én hogy magyarázzam ezt meg a miniszternek? Kínlódok tovább. Döglődök, kínlódok, szomorkodok.

Ismét a fotografus-műhely. Ugyanaznap este. Félórával az előbbi kép után. Az udvaron, a hátsó ajtó körül állonganak összebujva, csoportban Hollunderné, a Hollunder fiú, Mari és Hugó. Juli balról áll, 4–5 lépésnyire tőlük, egyedül.

Hollunder fiú, aki most érkezett meg kívülről, kissé izgatottan adja elő a történteket. Már hozzák. A bőrgyárból kértek meg két munkást, azok hozzák tragacson.

Fiú. Nagyon megszúrta magát, de azért még él, mert lélegzik. Még beszélni is tud, csak nagyon csöndesen. Sokáig feküdt úgy, eszmélete nélkül, de a tragacson magához jött. -98-

Utat engednek. Két munkás behozza Liliomot tragacson, amelynek négy lába van és amely körülbelül olyan magas, mint egy ágy. Leteszik balról, hátul, pontosan a rozoga kanapé elé, úgy hogy a feje balról esik, a lába jobbról, a munkások visszasompolyognak az ajtónál álló csoporthoz, majd kimennek. Juli úgy áll ott a színpadon, hogy most a tragacs mellett áll és Liliom arcát nézi, anélkül, hogy megmozdult volna. A többiek meghatva, a hátsó ajtó körül szorongnak. Bejön az első rendőr.

I. rendőr. A gyári orvos úr bekötözte és azt parancsolta, hogy ne vigyük a Rókusig, mert azt már nem bírja ki. Most nyugalom kell neki és várják meg a rendőrorvost, amíg jön. A csoportra néz. Békibe köll hagyni. Elmegy, a csoport utat enged neki. Szünet.

Hugó szelíden kifelé tolja a többieket. -99- Kérem, az illendőség miatt most menjünk innen ki. Ne zavarjuk.

Mari. Itt kint leülünk a padra, Julikám. Hollunderné és a fia, már Hugó felszólítására kimentek. Most Mari és Hugó kimegy. Juli leül a tragacs szélére és nézi Liliomot, Liliom a kezét nyujtja feléje. Juli megfogja a kezét. Még nincs egészen sötét. Jól látni őket.

Liliom kissé feltámaszkodik és csöndesen, tréfásan, de végül nagyon elfogódottan, dacosan beszél. Mostan én, fiam… már csak hogy épen meg akarom mondani… mint ahogy a vendéglőbe, mikor vége van a vacsorának, aztán ahogy mondja az ember… fizetni. Cáln. Hogy mi vót. Be lesz mondva az egész. Hogy hát rád ütöttem… hát hogy nem azért, mer dühös voltam… hanem, mer, hogy én nem tudom nézni, hogy sírnak… hogy -100- bőgsz… aztán, mer én miattam bőgsz… meg hogy én csak azt tudom, ami a mesterségem… és én nem vagyok házmester… és én nem megyek vissza, fogdosni a lányokat… én köpök rájuk… tudod?

Liliom. Meg hogy a Hózlinger… hát ő is tudja, hát gyöjjön ki a hintásné a Hózlingerral… ugyanazt a vicceket mondja, amiket én találtam ki… és tőle is fölveszik, hát úgy is jó… és hogy én nem tudtam rád keresni… se lakás, se ebéd… és én tudom, hogy te ezt nem érted… mert én tényleg egy disznó vagyok… de nem vagyok házmester… és gondoltam, lehetne Amerikába… tudod?

Liliom. Hát, hogy én… nem akarok én bocsánatot kérni… eszem ágában sincs… ha akarod, csak mondd a gyereknek…

Liliom… a gyereknek mondd, hogy gazember voltam, csak mondd… ha van hozzá pofátok… csak mondjátok… én megpróbáltam, gondoltam, lehetne Amerikában… és ehhöz is semmi közöd, nem akarok én bocsánatot kérni… most már gyöhet tőlem a rendőrség… és ha a gyerek fiú lesz… akkor… vagy ha lány lesz, akkor… talán én még máma este látom az istent… hát én majd szólok, Julikám. Csak oda eresszenek hozzá… hogy ne úgy, mint itt Pesten… hogy már lent a portásnál megakad az ember… és ha gyön az esztergályos, hát csak… menj férjhez hozzá… ha van pofád, csak menj hozzá… mondd csak a gyereknek, hogy ő az apja… elhiszi, ha elhiszi… tudod?

Liliom. Na és még hogy… megvertelek… hát te tudod, hogy igazam volt… és te neked nem kell arra emlékezni azért… nem muszáj, hogy neked is igazad legyen… hadd, hát mondd: -102- legyen a Liliomnak igaza… mert én úgy se bánom, hogy kinek van igaza… az olyan mindegy… úgyis senkinek sincs igaza… de azér mindenki henceg… mer nem tudja…

Liliom. Hát szorítsd meg jobban. Úgy. Hát most mondja neked a Liliom… szerbusz. Szünet. Mondd te is szépen.

Juli. Szerbusz. Megemeli a kezét, Liliom csöndesen hátra hanyatlik, meghal. Szünet. Juli elereszti a kezét. Orvos az első rendőrrel belép, hátul.

Az orvos és a rendőr mögött lassan bejön Mari, Hugó, Hollunderné, a fiú, Muskátné, de tiszteletteljesen az ajtó körül maradnak.

Orvos a gyertyavilágnál megvizsgálja Liliomot, aztán hirtelen otthagyja. Van itt tinta és toll?

Orvos nyomtatványt vesz elő a zsebéből és miközben egy ott levő kis asztalon, a gyertya mellett ír, mondja. Hát, szegény asszony, a maga ura meghalt… vegye kérem tudomásul… a jó isten majd megsegíti… itt hagyom ezt az írást, ezt át kell adni azoknak, akik jönnek a királyi törvényszéki orvostani intézetből… most mindjárt intézkedem, hogy elszállítsák… Fölkel. Szappant kérek és törülközőt.

Mari. Hát Julikám… isten nyugosztalja most már boldogult uradat… de -104- neked, ha sértésnek nem veszed Marikádtól, neked bizony így jobb.

Mari. Mit mondsz, Juli… mondom, neked jobb… fiatal vagy… majd gyön valami derék ember… igazam van?

A fiú. Itt van az a derék ember, az az esztergályos, most már megmondhatom… mindennap üzent valamit… egyszer ezt, egyszer azt… kérdezett magára…

Hollunderné. Neki is jobb szegénynek, magának is jobb. Mert ez rossz ember volt.

Hugó. Nem, asszonyság, itt mondom; -105- hogy nem volt jó ember. Egy asszonyt nem ütnek.

A fiú. Egy szerencsétlenség volt, ahogy eddig volt. Hiszen enni se lett volna nekik, ha a mamám nem engedi őket itt lakni a váróteremben. Ha most jön az ősz, meg a tél, ebben a faházban úgy se lakhattak volna. Nem? -106-

Hugó. És ha valami kell, hát itt vagyunk. Most elmegyünk, de holnap reggel megint eljövünk. Gyere, Mari. Isten áldja meg. Kezet fog Julival.

Mari megöleli Julit, sírva. Nagy szerencse ez neked, Juli, én mondom, nagy szerencse.

Hollunderné. Csinálok egy kis fekete kávét magának, nem evett semmit. Aztán majd jöjjön át a házba, addig itt lesz a fiam. Elmegy a fiával együtt. A csoportból csak Muskátné maradt ott, aki most Julihoz lép.

Juli emelt, egyhangú, nagyon erélyes hangon, szinte diadalmasan, a pontnál nem eresztve le a hangját. Nem békélek meg.

Muskátné. Hát én megbékélek magával, asszonyság. Mindenki szidja szegényt, csak mi ketten nem. Maga se mondja, hogy rossz volt.

Juli még emeltebb hangon, nagy, keserű diadallal, megint nem eresztve le a hangját a pontnál. De én azt mondom.

Muskátné. Megbocsátom magának asszonyság. Engem is megütött. Nem bánom. Elfelejtettem.

Juli az ezentúl következő feleleteket hidegen, az asszonyra rá se nézve adja. Röviden, határozottan beszél. Azt megteheti.

Muskátné. Csak mert úgy gondoltam, hogy amért szegény meghalt, hát asszonyság azért még hozzája tartozik.

Muskátné. Jó, kérem. Ne vegye tolakodásnak, csak azér maradtam itt, mer csak mi ketten vagyunk a világon, akik szeretjük, hát tartsunk egymással.

Juli. Isten áldja meg. Muskátné elmegy. Juli a gyertyát Liliom fejéhez állítja a kis asztallal együtt és leül a tragacs szélére, az arcába néz Liliomnak.

Juli édes, forró, őszinte hangon… te -109- csak most aludjál, Liliom… nekik semmi közük hozzá… ennek sincs semmi köze hozzá, a többinek sincs semmi köze hozzá. Még neked se mondtam meg soha… csak most mondom… bevallom… öreg, komisz, szemtelen fiú… komisz, durva, komisz, édes, drága… te csak most aludjál, Liliom… kinek mi köze a szegény cselédhöz… neked se mondom… nem mondom, amit igazán gondolok, mert kinevetsz vele… de most nem hallod Julikádat… őszinte, kedves, anyai szemrehányással, de nagy megbocsátással… nem volt szép, hogy megütöttél, mejjbe vágtál… fejemet ütötted… arcomat megcsaptad… itt hagytad Julidat… csúnyán bántál velem, nem volt szép… de most már te csak aludjál, Liliom… öreg, komisz, csibész fiú… én téged nagyon… mindegy, nem bánom… úgy szégyellem, úgy szégyellem, de most már megmondtam… úgy is tudtad… még is -110- szégyellem, jaj de szégyellem… te csak most aludjál, Liliom…

Fölkel, bemegy balra a bódéba, becsukja az ajtót, aztán megint kinyitja, visszajön a színpadra, kezében egy bibliával. Leül a gyertya mellé és olvassa a bibliát, de oly halkan, hogy nem érteni, csak a duruzsolását hallani, amint sillabizál, mint a gyerekek.

Esztergályos. Asszonyság, nem haragszom meg érte, de érett ember vagyok, -111- két gyerekem van, ne jöjjek hiába… ha valaha jönnék, hiába jönnék?

Juli. Áldja meg az Isten. Tovább olvas. Most bejön Ficsur, oldalogva, mint a kutya, odasompolyog a tragacshoz és nézi Liliomot, sőt a fejével int is neki. Juli abbahagyja az olvasást. Ficsur erre megijed, elsompolyog a tragacs mellé jobbra, leül és rágja a körmét. Juli feláll. Erre Ficsur is feláll és félelemmel nézi Julit, aki merőn rászegzi tekintetét. Eloldalog a hátsó ajtó felé.

Ficsur a hátsó ajtóból visszaszól, nagyon félénken, összeszorult torokkal, halkan. Csak mer az öreg fényképészné mondta, hogy készen van a kávé, menjen át.

Juli kimegy a hátsó ajtón, amelynek küszöbje mellett Ficsur tisztelettel félrevonul.

Ficsur az ajtóból még egyszer visszanéz Liliomra, lábujjhegyre állva, aztán elmegy ő is.

Most a nagy csöndben egyedül fekszik a halott. Kicsiny szünet után egyszerre a magasból, nagyon magasból 24 primhegedű uniszónó -112- hangja egy ünnepélyes mennyből hangzó tételt játszik, amely a legmélyebb húron kezdődik. A tétel utolsó 4–5 taktusa előtt megjelenik a hátulsó kis ajtóban, a koromsötétségben két szép, magas férfi, fekete ruhában, vastag bottal, fekete, puha kalappal, fekete keztyűben, az arcuk bajusztalan, márványfehér, komoly és szelíd. Lassan bejönnek, az egyik megáll közvetlenül a tragacs előtt, a másik tőle jobbra egy lépésre. Lassan felülről szelíd, violaszín fény ömlik el az arcukon.

Első kissé hangosabban, de mindvégig szelíd, lágy, halk, mély hangon. Hallja, hogy keljen föl? Nem hallotta?

Első megérinti Liliom vállát, közelebb hajol hozzá. Keljen föl és jöjjön.

Második emelkedő hangon, ünnepélyes szigorúsággal. Megszúrni magát, megállítani a szívét, itthagyni így az asszonyt, meg a testében a gyereket.

Első. Jöjjön, magának erről el kell számolni. Miközben mind a ketten lehajtják a fejüket és szemüket lesütik, nagyon halkan. Isten detektivjei vagyunk. Liliom nagyon ünnepélyesen, felfelé tartott arccal, nagyon megkönnyebbülten kiszáll az ágyból.

Liliom indul előttük, 2–3 lépést tesz, akkor megáll és rájuk néz, felsóhajt.

Első. Nincs annak olyan könnyen vége. Tudják a nevét most is. Emlékeznek -114- az arcára. Tudják, mikor mit mondott. Mit hova tett. Milyen volt a nézése, a hangja, a keze fogása. Hogy kopogott a lépése. Amíg van, aki emlékszik az emberre, addig sok elintézni való van ám még. Drága fiam, te nem tudtad, az ember csak akkor hal meg, amikor elfelejtik.

Most ismét megzendül az előbbi tétel fenn a magasban, mind a hárman kimennek lassan, legelül Liliom, utána a két detektiv. Eltünnek, a színpad teljesen üresen és koromsötéten marad, az egy szál égő gyertyával, miközben az égi muzsika egyre távolodik a detektivekkel együtt, mintha útjukban kisérné el őket. Távozásuk után egyre halkabban szól, de végig zenéli ugyanazt, amit az imént. Az utolsó hang után egy pillanatra csönd, majd hirtelen.

A másvilágon. Fehér hivatalszoba egy kopott íróasztallal. Hátul lóca. Hátul középen ajtó. Hátul nagy ablak, amelyen át rózsaszínben gomolygó felhőtengerre látni. Jobbról elől vasajtó, rácsos lyukkal. Balról elől ajtó. A hátsó ajtó fölött csengő. A lócán két ember ül, egy úriruhás és egy kopottas. Nagyon messze egy angyalt hallani, amint trombitál. Azt fújja lassú tempóban, hogy: Ott jön már a zsarú. Látni, amint Liliom és utána a két detektiv jön künn az ablak előtt. Aztán csöngetnek, meglódul az ajtó fölött a csengetyű. Jobbról belép egy rendőr, hosszú fehér szakálla van, kopasz. Rendes pesti rendőri ruha van rajta. Félméteres kulcs a kezében. A hátsó ajtóhoz megy, kinyitja, némán vált üdvözletet a két detektivvel s megint bezárja az ajtót. Liliom körülnéz.

Öreg rendőr. A fogalmazó úr mindjárt itt lesz. Ezek ketten már régóta várják. Tessék csak leülni. Balra elmegy.

Első. Elszámolsz, fiam. Ülj le a lócára. Liliom leül a két ember mellé. A két detektiv az íróasztal közelében áll.

II. Detektiv. Csönd! Balról belép a fogalmazó, egyenruhában, sapka nélkül. Hosszú fehér szakálla van, kopasz és hófehér az a kis haja, amely oldalt van. Utána visszajön a rendőr és leül a lócára. A fogalmazó írások közt lapoz. Mikor bejött, mindenki felállt.

Öreg rendőr. Fogalmazó úrnak alássan jelentem, ezek itt a tegnapiak. A számok már be vannak írva a könyvbe.

Fogalmazó nagyot köhög és leinti. Akkor hagyjuk ezt most, kérem. Hát én mindenekelőtt megkérdezem, akar-e, mielőtt a nap felkel, visszamenni a földre? Értésére adom, hogy ehhez joga van. Értette?

Fogalmazó. Aki természetesen halt meg, az elvégezte. De aki maga vetett véget az életének, az a sietségben, az izgatottságban el szokott felejteni valamit. Van valakije, akinek mondani akar valamit, van, amit el akar intézni?

Fogalmazó. Azok itt nem számítanak. Itt másról van szó. Itt az ön lelkéről van szó. -119-

Úri. Akkor kérem… akkor hát az, hogy… mikor éjjel elszöktem hazulról, a kis Oszkár fiam aludt. Nem mertem felkölteni, hogy elbúcsúzzam tőle. Szerettem volna megcsókolni. De nem mertem. Féltem, hogy felébred.

Fogalmazó. II. detektivhez. Doktor Reich visszamegy és Oszkár fiát megcsókolja. Mehet.

Liliom. Doktor Reichnak azt mondta: álljon fel. Mért vagyok én csak: állj fel? Feláll.

Fogalmazó. Itt nincs kérdezés. Itt már csak felelet van. Závoczki Endre! Mindenekelőtt megkérdezem, akar-e most elintézni valamit, visszamenni, ha valamit…

Fogalmazó. Maradjon itt. Feleljen a kérdéseimre. Tisztában van azzal, hogy lenn hagyta a feleségét támasz, kenyér nélkül?

Fogalmazó. Tudja-e, hogy a felesége várandós és hat hónap mulva gyermeket fog szülni?

Fogalmazó. Itt nem kell makacskodni, mert én keresztül látok magán, mint egy darab üvegen. -122-

Fogalmazó. Itten tisztulni és javulni kell. Az emléket, amit lenn hagyott, széppé kell tenni.

Fogalmazó. Itt hiába makacskodik, mert itt már végtelen a türelem. Mi ráérünk.

Liliom. Egyet kérdeznék. Tessék nekem megmondani… nagyságos uram… a kis gyerek… hogy az… fiú lesz, vagy lány?

Fogalmazó. Ismétlem a kérdést. Megbánta-e, hogy hűtlenül elhagyta őket, hogy rossz férj és rossz apa volt?

Liliom. Mert én nem tudtam dolgozni… én nem tudtam nézni, hogy a Juli mindig… mindig…

Fogalmazó. Mit szégyenli kimondani? Hangosan. Mindig sírt. Mit fél ettől a szótól? Mért szégyelli, hogy szereti?

Liliom vállat von. Nem… szégyellem… mindig… nem tudtam azt nézni… és én azért rossz voltam, mert utáltam a ringlihöz visszamenni?… mert hagytam magamat a Ficsurtól rábeszélni?… és jött egyszerre minden… a rendőrség… a zsidó a revolverrel… pedig én ott ártatlanul álltam… már a pénzt el is kártyáztam… és mégis bezártak volna… Támadólag. Rossz voltam, mert nem mentem lopni? Lopni kellett volna menni a Juliért?

Fogalmazó. Megütötted a szegény kis -124- cselédet. Szegény, árva kis cselédet ütötted, mert szeretett téged. Mért ütötted?

Liliom. Mert úgy összegyöttünk… ő is mondott valamit, aztán én is mondtam… és neki igaza volt… és én nem tudtam rá mit felelni… és akkor… a torkát mutatja… itt úgy fölment nekem… és megütöttem.

Liliom. Mikor arra a kis vékony nyakára ráütöttem… akkor, tetszik tudni… hát hogy ahogy mondunk… ránéz a fogalmazóra.

Fogalmazó. Az Aradi-utcában házmesteri állást kínáltak… Az iratokba néz. Hol van ez?

Fogalmazó kikeresi egy nagy könyvből. Egy szoba, konyha, negyedpénzek, tyúkot is szabad volt tartani. Mért nem fogadtad el?

Liliom. Én nem vagyok házmester. A házmester… ahhoz házmesternek köll lenni.

Fogalmazó. Ha azt mondanám: Liliom, menj vissza az ágyadba, reggelre meggyógyultan ébredsz fel benne, elmennél házmesternek?

Fogalmazó. Nem igaz, fiam. Te azért haltál meg, mert szeretted a kis cselédet és a gyerekedet.

Fogalmazó szigorúan. Ülj vissza a helyedre, azonnal. Haszontalan fráter, ez még az én türelmemet is próbára teszi. 16474. -126-

Fogalmazó. Kádár István, maga tizenhárom évi tisztulás után hazalátogatott a családjához a földre, hogy bebizonyítsa nekünk, hogy megjavult. Mi szépet cselekedett?

Kopottas. Elmentem haza, aludtak szépen szegény árváim. De esett az eső és becsurgott a kis házba. Akkor én nekiálltam és megfódoztam a háztetőt, hogy meg ne ázzanak a szegények. A kopogásra felébredtek, megijedtek, de bement hozzájuk az anyjuk és mert sírtak, azt mondta nekik: ne féljetek, ne sírjatok, szegény apátok jött vissza a másvilágról, ő kopog, fódozza a háztetőt. -127-

Fogalmazó. Kádár, maga gyönyörűt cselekedett. Kádár, maga a legszebb jutalomban részesül. És ez olyan szép, hogy benne lesz az olvasókönyvekben, hogy meg legyenek hatva a gyerekek, mikor tanulják. Kádár, menjen be ezen az ajtón balfelé mutat… magára örök fényesség vár.

Öreg rendőr nagy tisztelettel balra kibocsátja a kopottast. Mikor ez kimegy, a bal ajtó mögül vakító fehér fény sugárzik be a szobába. Aztán az ajtó becsukódik a kopottas ember mögött, aki szemét eltakarta a nagy fény láttára.

Fogalmazó. Ez az ember úgy került ide, mint te. De megtisztult, megjuhászodott és a vizsgát kiállotta. Gyönyörű szépet cselekedett. -128-

Liliom. Megfódozta a házat. Hát aztán? Háztetőt fódozni minden cserepes tud. Kikiáltónak menjen, a ligetbe!

Fogalmazó. Liliom, te tizenhat esztendeig fogsz égni a rózsaszínű tűzben, amíg meg nem nő a gyermeked. Addigra belőled is kiég a büszkeség és a dac. És amikor tizenhat éves lesz a lányod…

Liliom a földre néz, aztán eltakarja a szemét és sírni akarna, de hangos és szomorú nevetésbe kezd.

Fogalmazó. Mikor tizenhat éves lesz a lányod, te is lemégy a földre egy napra.

Fogalmazó. Igen, te. Olvashattad versekben és mesékben, hogy az elhaltak néha megjelennek a földön.

Fogalmazó. Láthattad, hogy igaz. Az elhalt anyáról hallottad-e, hogy éjjel megjelent az árváinál és betakarta őket? -129-

Fogalmazó. Ejnye, fiam. Hát ezek mind előbb itten kiégtek, kitisztultak a rózsaszínű tűzben, aztán visszaküldtük őket egy napra a földre, hogy mutassák meg, mennyit haladtak.

Fogalmazó. Azt neked kell kitalálnod. Azért tisztulsz itt tizenhat évig. És ha valami nagyon szépet, nagyon gyönyörűt csinálsz a gyermekeddel, akkor…

Liliom szomorúan mosolyogva… Akkor? Mindenki feláll és lehajtja a fejét. -130-

Fogalmazó. Most pedig el fognak téged vinni innen. Most én elbúcsúzom tőled és tizenhat esztendő telik el, amíg újra látlak. De én elém már csak akkor kerülsz, ha a földről visszajöttél. Hát vigyázz magadra, valami nagyon szépet gondolj ki, mert ettől függ, hogy melyik ajtót nyitom ki előtted. Most elmehetsz.

Az öreg rendőr kinyitja a bal-ajtót, amelyen át ismét besugárzik a fehér fény. Az öreg rendőr feszes haptákban áll. A fogalmazó kimegy, méltóságteljesen. Bátran néz a fénybe.

I. detektiv Liliomhoz lép. Erre, fiam. A jobb-ajtóra mutat. Ő maga elmegy, hátul.

Öreg rendőr egy kicsit habozik, aztán rosszalólag csóválja a fejét, de előkapar a -131- zsebéből egy cigarettát, óvatosan körülnéz és titokban odacsúsztatja Liliom kezébe. Nesze… te haszontalan!

Most kitárul a jobb-ajtó, erős rózsás fény dől be rajta. Liliom megdöbbenve egyenesedik ki, aztán ismét a foga közé kapja a cigarettát, mindkét kezét nadrágzsebbe sülyeszti, meghajolva, lábujjhegyen lopózik ki az ajtón, a fénybe, miközben halkan, tisztelettel mondja: «Ujjé…»

Kis düledező ház egy palánkkal körülvett üres telken. A ház előtt kis kertben, melyet derékig érő karókerítés vesz körül, ebédre terített asztal áll két személyre. Verőfényes tavaszi vasárnap. Hátul palánk, melynek nagy kocsikapuja van. A palánkon túl egy külvárosi utca, messze ellátni a földekre. A kis kertben áll Juli, Lujza, Mari és Hugó. Tizenhat évvel az ötödik kép után. Hugón rendes polgári ruha van, vastag aranylánc, Marin tipikus terézvárosi toalett, nagy kalap.

Mari. Nem lehet, fiam. Amióta Hugó megvette a Központ kávéházat, azóta Hugónak mindig ott kell lenni a Központ kávéházban.

Mari. Ott ülök a kassza mellett, fiam és olvasom a lapokat, meg vigyázok a pincérekre.

Mari. Hát, fiam, modern házaséletben csak természetes, hogy a szülők alig látják a gyermekeket. A három lánynak ott van a kisasszony, a két fiúnak meg a nevelő.

Hugó. Én ezt jobban szeretem, nagyságos asszonyom. Amíg tegeződtünk, könnyebben jött a veszekedés. Amióta magázódunk, úgy élünk, mint az udvari tanácsosok. Csókolom kezét.

Juli. Na, fiam, hozd az ebédet. Lujza bemegy és kihozza a levest, leülnek az asztalhoz.

Juli. Hugó bácsi beszerzett minket, fiam, egy nagy-nagy berendezési vállalathoz, ahol semmi mást nem csinálnak, csak csupa kávéházakat. Az ő kávéházát is onnan rendezték be. Függönyöket fogunk csinálni, tudod, olyan nagy ablakra valót, hímzettet, aplikációval.

Juli. Nem olyan piszkos munka és jobban is fizetik. Nagy szerencse az ilyen szegény özvegy asszonyra, mint a te anyád. Esznek.

Most a nagy kocsikapuban megjelenik a Liliom a két detektivvel. A két detektiv lassan tovább sétál, eltűnik és Liliom egyedül marad a kapuban. Úgy van öltözve, mint halála napján. Sápadt, de nem öregedett meg. -135- Lassan bejön és a kerítésnél megáll. Az asztalnál Juli háttal ül feléje, Lujza pedig szemben a publikummal.

Juli Pénzünk nekünk nincs, szegény ember, de egy tányér levest, azt kaphat. Lujza bemegy a házba. Messziről gyött?

Juli nem igen néz rá. Ha feléje néz is, csak úgy félvállról. A szemük nem találkozik.

Juli. Hát ott van a kis kertajtónál egy kő, üljön le rá, már hozza a lányom a levest. Lujza kiviszi Liliomnak a levest.

Liliom. Szép, egészséges lány. Kezében a leveses tányér, a másik kezével a lány karja után nyúl, de az elhúzza.

Juli. Ugyan ne szamárkodjál. Mért akart volna megfogni? Ülj le és egyél. Most esznek. Künn Liliom eszi a levest, egyre be-benéz hozzájuk. Benn a két nő egykedvűen kanalazza a levest.

Liliom. Nem tetszett nekem felelni. Bátorkodtam kérdezni, hogy tisztelt férje régen halt-e már meg?

Lujza. Nem tudják, mibe halt meg. Elutazott Amerikába dolgozni és ott a kórházban meghalt, szegény. Én nem is ismertem.

Liliom arcán szomorú öröm látszik, mert ebből megtudta, hogy Juli kegyes hazugsággal tisztogatta az emlékét a gyerek előtt.

Juli feláll. Hát hallja, hogy oda. Minek kérdezi annyit? Tán csak nem ismerte?

Liliom leteszi a tányért. Tudja isten… én annyi sok embert ismerek, lehet, hogy őtet is ismertem.

Juli. Hát ha ismerte, hagyjon minket békén szegénnyel. Elég az hozzá, hogy elment Amerikába és ott halt meg. -138-

Liliom. Jól van, jól van, kérem, azért ne tessék ám haragudni. Nem akartam én megbántani az asszonyságot. Szünet.

Lujza. Az én apámnak volt három fehér csontgolyója és azzal úgy tudott dobálni, hogy a színházba is fel akarták venni.

Liliom. A Beifeld Hugó még nem mindenki. Sok embert ismerek. Mért épen a Beifeld Hugót ne ismerném?

Juli. Ejnye, de sok baja van velem. Tisztelt férjemről úgy beszélek, ahogy nekem tetszik, senkinek semmi köze hozzá. Ez már igazán csak az én dolgom.

Liliom. Nem is volt olyan jó. Ahogy én tudom, ahogy mondunk: egy csibész volt, vicceket csinált a ligetben. -140-

Liliom. De verekedő, szemtelen ember volt, édes lányom, mindenkit megütött, bizony még a maga kis édes mamáját is megverte.

Juli. Nem szégyelli magát, itt hazudozni a gyerek előtt az apjáról? A mi levesünket, a mi kenyerünket eszi és a mi emberünket szidja? Menjen odébb, szemtelen, hazudó.

Juli. Nem hagyom, hogy félrevezesse a gyereket. Vedd el tőle fiam a tányért és menjen az útjára. Ha nem volna szegény rongyos koldus, majd megmutatnám neki, hogy merre menjen.

Liliom. Kisasszony… én nekem van a zsebemben egy pakli kártya… én olyan gyönyörű kunsztokat tudok vele, hogy nagyon fog nevetni, ha meglátja.

Liliom. Kisasszony, ne tessék engem elkergetni… Hadd gyövök be egy percre, csak egy kis percre… csak épen, amíg valami szépet mutatok… Kinyitja a kertajtót. Kisasszony, én hoztam magának valamit. Körülnéz, hogy a detektivek nem látják-e, aztán a zsebéből nagy vörös zsebkendőbe -142- takart csillagot vesz elő. A zsebkendőt lefejti róla, a csillagot felmutatja. A csillag sugárzik.

Liliom. Psssszt! Súgva. Csillag! Körülnéz, aztán a kezével félkört ír le, jelezve, hogy lopta.

Juli. Ne fogadj el tőle semmit… biztosan lopta valahol. Menjen isten hírével.

Liliom végtelen keserűséggel. Kisasszony… édes kisasszony… nekem valami nagyon szépet kell mutatni, vagy csinálni… most kell valami nagyon szépet…

Liliom. Kisasszony… hirtelen ránéz és ráüt a kezére, hogy csak úgy csattan.

Lujza. Anyám! Meredten nézi Liliomot, aki összetörve, lehajtott fejjel áll ott. Juli fölkel és rémülten nézi Liliomot. Tulajdonképpen most néz először a szemébe. Nagy szünet. -143-

Lujza rémülten, egyre Liliomot nézve. Anyám… ez az ember… én mutattam neki az ajtót… és ő ráütött a kezemre, hogy csak úgy csattant… Emelt hangon… és anyám… én nem is éreztem az ütést… pedig nagyot csattant… és én… mintha megcsókolta volna valaki a kezemet… anyám… Az anyja mögé búvik.

Juli fojtott hangon. Erigy, lányom. Most rögtön menj be a házba. Most rögtön menj be a házba.

Lujza indul. Anyám… olyan forró és puha volt a keze… sírva… mintha a meztelen szívét tette volna a kezemre! Eltakarja az arcát.

Juli utána néz, amíg el nem tűnik. Akkor lassan visszafordul Liliom felé. Maga megütötte a gyermekemet. -144-

Juli nézi, nagyon nézi, aztán fájdalmas, remegő sejtéssel, mint aki nem meri hinni, amit lát. Édes, jó Krisztusom, kicsoda maga?

Liliom egyszerűen. Én egy szegény koldus vagyok, aki messziről gyöttem; éhes voltam, fáradt voltam, kaptam egy tányér levest és egy karaj kenyeret és megütöttem a maga gyerekének a kezét. Haragszik rám?

Juli. Édes, jó Krisztusom… hogy van az, hogy én… én nem is haragszom rá?

A két detektiv megjelenik az utcán. Liliom balra fordul előttük és elmegy. Mikor elindul, felnéz az égre, két karját széttárja, mint aki azt mutatja: «Édes Istenem, nem tehetek róla.» Az egyik detektiv leint a kezével, mintha ezt mondaná: «Ezen ugyan nem lehet segíteni.» Kimennek, utána, a fejüket csóválva.

Juli. Mit mondjak, fiam? Semmi se történt. Az történt, hogy mink itt szépen, csöndesen ettünk, ebédeltünk, aztán jött egy kódús és mesélt a régi időkről és nekem… eszembe jutott a te apád.

Lujza. De hát anyám… veled már megtörtént az, hogy valaki rád ütött és te nem érezted?

Lujza. Hát lehet az, hogy ilyen nagyot, ilyen erős nagyot ütnek az emberre… és aztán az nem fáj?

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK LILIOM ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

Liliom	Hegedüs Gyula
Juli	Sz. Varsányi Irén
Mari	M. Harmat Hedvig
Ficsur	Szerémy Zoltán
Hugó	Tapolczai Dezső
Linzmann	Fenyvesi Emil
Muskátné	V. Haraszthy Hermin
Lujza	Bányai Irén
Hollunderné	Kiss Irén
A Hollunder fiú	Harsányi
Orvos	Bárdi Ödön
Fogalmazó	Balassa Jenő
Berkovics	Kassay Győző
Az esztergályos	Kárpáti Sándor
Kapitány	Bihari Ákos
Öreg rendőr	Vendrey Ferenc
Budai rendőr	Győző Lajos
Dr. Reich	Tanay Frigyes
Kádár István	Sarkadi Aladár
I. detektiv	Tihanyi Miklós
II. detektiv	Kazaliczky Antal
I. lovasrendőr	Gyarmathy
II. lovasrendőr	Dayka
Négy kis cseléd
Négy detektiv

The Project Gutenberg eBook of Liliom

LILIOM

SZEMÉLYEK.

ELSŐ KÉP.

MÁSODIK KÉP.

HARMADIK KÉP.

NEGYEDIK KÉP.

ÖTÖDIK KÉP.

HATODIK KÉP.

HETEDIK KÉP.

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE