The Project Gutenberg eBook of Olympia by Ferenc Molnár

A magasrangú vendégek számára elkülönített kis társalgó szalón a Palace-Hotelben, földszint, a bálterem és az olvasószobák közt. Jobbról és balról elől függönyös ajtók. A szalón hátsó felét nagy nehéz függöny képezi, mely most elzárja a szalónhoz tartozó terraszt. A hotel nagytermeiben bál van; ő felsége születésnapjának tiszteletére. Eleinte igen halkan beszűrődő tánczene. Pár perccel éjfél után.

Mikor a függöny felgördül, jobbról belép Lina grófnő, igen csinos 40–45 éves dáma. Utána rögtön Albert gróf 55 éves, frakkban, nagy rendjelekkel. Lina leül és helyet mutat Albertnek.

Albert leül. Kérlek. Mit parancsolsz, kérlek? Most itt vagyok. Rémesen idegessé -6- teszel evvel a sok integetéssel. És különböző titkos jelekkel. Mit óhajtasz?

Lina. Olyan kellemetlen neked az, ha beszélni akarok veled? Hátha fontos és sürgős az, amit mondani akarok?

Albert. Ez ugyan nem valószínű, édes Linám, de… kérlek. Itt ülök. Halljuk.

Lina. Te nemcsak rokonunk, hanem a császár ő felsége főistállómestere is vagy.

Lina. Te szívvel-lélekkel ragaszkodol a felséges császár családjához és annak minden érdekéhez.

Lina. Ma ő felsége születésnapja van és még ezen a kis osztrák fürdőhelyen is minden a felséges császár dicsőségét zengi. Csodálatosan mély monarchisztikus hangulat van. A néphimnuszt játszták. Én sírtam. Reggel dörögtek az ágyúk.

Lina. A hangnem ellen, amelyet velem szemben használsz, nem tiltakozom, mert ez már tradició a mi családunkban. Linával mindenki így beszél. A tárgyra térek. Kedves cousin. Ez az az óra, amikor komolyan meg kell neked mondanom, hogy bátyád sógora cousinjének elsőszülött leánya ellen kifogásom van.

Lina. Ülj le. Ez az én jogcímem a beavatkozásra. Fájdalom, ilyen hosszú. Ülj le. Hallgass meg. Olympia hercegnő nem becsüli meg magát.

Lina. Ez erős szó, belátom. De szándékosan használom. Te tudod legjobban, milyen szigorú ilyen dolgokban a császár ő felsége.

Albert. Azt a rettenetes szót magyarázd meg, hogy: «nem becsüli meg magát.» Ezt indokolni tartozol.

Lina. Tudom. Ime az indokolás: Olympia hercegnő, a trónörökösné első -8- udvarhölgye egy közönséges huszárkapitánnyal flörtöl egy osztrák fürdőhelyen. És a föld nem mozdul meg alattuk.

Lina. Én látom a hallgatásodat, bár füstfelhőbe burkolod. Albert mozdulatára. Nem, nem! Te hallgattál. Úgy látszik, nem alaptalan a vád. Egy kapitánnyal. Mit Herrn Rittmeister Kovács vom k. u. k. nem tudom, melyik Husarenregimenttől. Herr Kovács. Még csak nem is «von» Kovács. Összesen két hete, hogy itt vannak. Két hete ismerik. Ez sok, ameddig ő elment. Pedig milyen óvatos anyja van! És az ezt tűri. És az apja egy herceg Plata-Ettingen, lovassági tábornok, ő felsége hadsegédje. És a leánya ezt meri! Mit szólna Fülöp, ha ezt tudná? Ő, aki úgyszólván oroszlánként küzdött, míg leányát erre a polcra emelte. Nos, mit felelsz?

Albert. Lina, te igen veszélyes intrikát folytatsz. Lina, te elvesztetted a mértéket. Lina, te énreám ne számíts. Én nem tűröm ezt a hangot, amelyen te Olympiáról beszélsz. Ezt nyíltan kimondom. Nem tűröm. Olympia egy hófehér és jéghideg hölgy. Az ő női tisztasága minden kritikán felül áll. Ezért is lett azzá, amivé lett. Mintája a szoborszerű fenségnek. Hogy merészelsz te ezzel a görög istennővel szemben ilyen szót használni: «flört?» Egyáltalán hol tanultad ezt?

Lina. Bocsáss meg, ő is ember. Ezt onnan tudom, mert rokonom. Húsz éves volt, mikor férjhez ment Orsolini herceghez és egy év mulva már özvegy volt. Gondold meg, azóta tizenegy év telt el és ő…

Lina. Úgyvan. Tehát illenék, hogy ezt most ne hagyja abba. Elismerem, hogy nehéz az élete. Egy ilyen szép, különös, érdekes asszonynak… -10-

Lina. A kapitány. A kemény magyar kapitány. Aki naponta a mamájával bridgezik.

Albert. Azt nem tudja kivárni. Száz évig nem lesz háború. Én élvezettel és csodálattal nézem a lovaglását.

Lina. Nekem mindegy. Egy katona a császár egy millió katonája közül. Egy magyar paraszt. -11-

Lina. Nem. Tudod te már, mi a kifogásom. De most azért ülök itt veled, úgyszólván félrevonulva ebben a hotelhelyiségben, mert ami ma délután történt, az túlment a határon. Ma délután a díjlovagláson, amelyen te természetesen nem vettél részt…

Albert. Mi az, hogy «természetesen?» Nem vettem részt, mert nem akartam. Mit akarsz kérlek te azzal mondani, hogy «természetesen?» Talán félek lóra ülni?

Albert. Mi az, hogy «éppen?» Hallatlan, milyen csípős nyelven beszélsz velem!

Lina. Hát nem hallgatsz meg? Albert int, hogy beszéljen, amit akar. Szóval, ezen a mai díjlovagláson a kapitány úr megnyerte az első díjat.

Lina. Ez nem érdekel. A lovasság lovagoljon jól, ez kötelessége. De a vállán egy -12- dupla szalag lobogott. Az Ettingen-színek. Piros és kék. A szép udvarhölgy családjának a színei. Feltűzte kokettériából. És kérlek, az a tisztelgés a végén, mikor a díjat megkapta! Az a vad odagaloppirozás Olympia páholyához! Az a roham szinte szimbólikus volt! Én ott ültem Johanna mellett. Az az elvörösödés, amit mindenki látott!

Lina. Olympia. A kapitány már vörösen lovagolt oda. Vállán a család színeivel. Piros és kék. Ez tüntetés, kedves Albert. Ezt azért merte csinálni, mert felbátorította az, hogy folyton együtt vannak, nap-nap után. Én nem értem sem Ettingennét, sem Olympiát. A hatalmi mámor elvette a józan ítéletüket. Azt hiszik, mindent szabad. Ha ezt a császár megtudja! Ha csak a felét, ha csak a tizedrészét tudja meg!

Albert. Drága Linám, énreám ne számíts, mert én nem mondom meg neki. Ez az egy biztos.

Lina. Mert te is félsz az öreg Ettingentől. Hja, ő felsége hadsegédje nagy hatalom!

Albert. Nézd, Lina. Nekem van egy eszmém. Ebből elég volt. Végig hallgattalak és most azt indítványozom, hogy zárd le azt a többéves akciót, amely azzal végződött, hogy nem te lettél az udvarhölgy, hanem Olympia hercegnő. Hagyj te nekem ezekkel az intrikákkal békét. Én az ő barátjuk vagyok. Hiába kínozol, én még csak el se szólom magamat. Ezt ne reméld. Soha az életben nem szóltam el magamat és soha semmiféle intrikában nem vettem részt. Kis szünet után. Fantasztikus! Én félek lóra ülni!

Lina. Kritika. A felséges császári család érdeke szívemen fekszik, mindhalálig. A trónörökösné egyszer császárné lesz. És Olympia akkor a legnagyobb női hatalom -14- lesz a monarchiában, fájdalom. Már pedig ha nem becsüli meg magát, akkor ez a… ez a…

Lina szemrebbenés nélkül folytatja… ez a csudálatos, méltóságteljes, rendkívüli nő… Olympiáról beszélek, édesem és épp mondom Albertnek, hogy arra a csudás perspektívára gondolok, ha valaha Olympia a legnagyobb női hatalom lesz…

Ettingenné. Te nem arra gondolsz, Lina. Te valami más gonoszságot beszéltél. Csak én nagyon hirtelen jöttem be és te most ebbe az irányba kanyarítottad a mondatot. Ismerlek.

Ettingenné. Igenis, már megint ez a hang és örökké ez a hang. Én téged állandóan ellenőrizlek. Ne érezd magad egy pillanatig se kontroll nélkül.

Lina. Ti Ettingenek mind idegesek vagytok, mert sok az ellenségtek. De ezt a ti családotoknak nagy sikere hozza magával, édesem.

Albert. Van egy indítványom. Ne izgasd magad, Jenny. Tartsatok rövid szünetet ebben a párbajban.

Ettingenné. Köszönöm. Engem igenis fáraszt, az idegeimet fárasztja ez a… keveredés. A néppel. A nép nem az én esetem. De ma nem lehetett kitérni. Ő felsége születésnapján.

Ettingenné. Ezek a vágyódó, bámuló tekintetek! A fürdőközönségnek ez a respektusa irántunk, akik itt úgyszólván a császári udvart képviseljük! Fárasztó, ah, mily fárasztó! Ah, jó itt ebben a kis zugban. Milyen kedves a hoteldirekciótól, hogy ma estére rezerválta ezt a kis reggeliző szobát a mi klikkünk részére. Valóságos menedék.

Albert. Sokáig néztem a leányodat, Jenny. Soha nem volt ilyen szép. Ez a két hét jót tett neki.

Ettingenné. Itt jó volt. Csak sok az ember. Polgárság. Én nem bírom a keveredést. Velencében idegenek közt vagyok. Inkognitó. De ez itt a mi népünk. Mindenféle iparosok és bankárok. Sőt főszerkesztők is vannak itt. Ugyanabban a vízben, amiben én. Ez a borzasztó a gyógyforrásoknál. Hegyeket, tengert, erdőt el lehet keríteni, hogy az ember egymás közt legyen. De a gyógyforrást nem. Ha ezt úgy csöveken el lehetne vezetni valahogy innen… a nép közül…

Ettingenné. Igen, azt lehet mondani. Boldog vagyok, hogy a császár ilyen népszerű. Szép volt utolsó napnak. Reggel hétkor jön az uram a bécsi gyorsvonattal. Albert, menj, hozd ide a lányomat, ő is fáradt.

Ettingenné. Gondolod? Az induló -18- Alberthez. Albert, akarsz egy órát bridgezni?

Ettingenné. Most éjfél múlt. Este kilenc óra óta próbálok egy bridget összehozni és képtelen vagyok.

Ettingenné. Úgy van. Te nem tudsz játszani. A kapitány pedig egy bridge-művész. Úgy kártyázik, mint egy angyal. Albert, kerítsd elő nekem Kovács kapitányt. Majd hárman együtt kinevezzük a negyediket.

Ettingenné. Azért is. De mert egy… Prachtkerl. Én politikailag nem szeretem -19- a magyarokat… de egy ilyen példányt csak ők tudnak produkálni. Kemény és mégis hajlékony. Úgyszólván mint az acél. És ez a kedves, szerény lépés az úritársaságban! Akcent nélkül beszél németül. Franciául, mint egy párizsi. És angolul!

Ettingenné. Ezt nem lehet tanulni. Ez speciális tehetség. És ez a lovaglás! Hozd, hozd, Albert, siess!

Ettingenné. Mit mondtál megint? Te gúnyolsz bennünket, ha jól veszem észre.

Lina. Most egyenesen a téma közepébe fogok ugrani, kedves Jenny. Figyelj ide. A lányod túlzásba megy. Ezt meg kell mondanom, még ha megölsz is. A lányod túloz.

Lina. Erre nincs szükség. Feltűnik ez nélkülem is. Mikor ma délután a kapitány olyan vadul a páholy elé vágtatott, vállán a ti színeitekkel, valóságos moraj volt a publikum közt.

Lina. Én voltam az egyetlen, aki nem morajlott. A főszerkesztők noteszkönyvekbe jegyeztek. És ők ketten elvörösödtek. És azt hallom, ő is Velencébe készül. Most kérlek, add ezt mind össze.

Ettingenné. Nem adom össze. Az egészhez semmi közöd, Lina. Idegesen. Mit mondtál? Mit csináltak a főszerkesztők?

Ettingenné. Honnan tudod te, hogy a sok polgár közt melyikek a főszerkesztők, és melyikek nem azok?

Lina. Akik kis noteszkönyvbe maradék irónnal jegyeznek, azok gyanusak arra, hogy főszerkesztők. Gondolj az uradra! És ő felségére! -21-

Ettingenné. Intézkedni fogok a direkciónál. Ezt nem. Látod, ezt köszönöm, hogy mondtad. Csak ezt nem. Egyszer nyomtatták bele a nevünket az ujságba, tíz év előtt, én miattam, egy örökségi ügyben… Akkor mérget akartam venni.

Ettingenné. A császár nem nézett rám két hétig. És az uram két hónapig. Jobb erre nem gondolni. Akkor az uram állása komolyan megingott. Szívére tett kézzel. Még most is szívdobogást kapok, ha erre gondolok.

Ettingenné. Erre a figyelmeztetésre nem volt szükség. Olympia még az apjánál is gőgösebb és rezerváltabb. Olympia mindig tudta és mindig tudni fogja a határokat.

Ettingenné. Te szerelmes voltál az uramba. És ma mégis én vagyok a felesége.

Olympia. Megbíztuk azt a… francia nagykövetet, hogy keresse meg és küldje ide. Már érte ment a barba.

Albert. Igen, az olvasószobában fogunk játszani. Ott egyedül leszünk. Linához, aki szólni akar hozzá. Hagyj engem, kérlek, én félek lóra ülni, jó, már hallottam.

Ettingenné. Ha ezt a gyógyvizet innen csöveken el lehetne vezetni! Vagy ha legalább nekem nem volna rá szükségem! Mi van a kapitánnyal? Jön vagy nem jön? -24-

Albert. Biztosan ünneplik valahol. Ő a nap hőse. Ez aztán az elszánt lovas! Ma délután az életével játszott. De nem csuda. Olympiához. Te félelmesen szép voltál. Látni lehetett, hogy azért oly vakmerő, mert te oly szép voltál. Nem gondolod?

Kovács feszes állásban. Hercegnő, a francia nagykövet ő excellenciája közvetítette a parancsát, hogy jelentkezzem főméltóságtoknál.

Ettingenné. Úgyvan. Albert egy nagyszerű magányos asztalt szerzett az olvasószobában. De csak egy órát játszunk, mert fáradt vagyok. Feláll. Gyerünk, jöjjön tisztelt kártyaművész, ez az utolsó nap, ne vesztegessük a drága időt.

Ettingenné. Ha bridgeről van szó? Nálam ez az, amit a regények «nagy szenvedélynek» neveznek. Ajánlom negyediknek a francia nagykövetet. Albert, megint neked kell kimenni, küldd hozzánk az olvasóba a grófot.

Ettingenné. Pardon: csak veled nem játszom. Helyettem játszhatsz. Ülj csak be. Játszál rosszul. Veszíts, hogy mérgelődjem. Itt a jó alkalom. Olympiához lép.

Olympia. Albert, mikor idekísért, nagyon határozottan figyelmeztetett, hogy Lina intrikál. Albert hű barát, jó rokon és a mi emberünk. Lina életveszélyes. Lina ma este a bálon bemutattatott magának egy főszerkesztőt és egy fényképészt.

Ettingenné. Köszönöm az információt, lányom. Intézkedni fogok, még pedig erélyesen. De most legyünk tárgyilagosak. Tudod, hogy ilyesmiről soha nem szóltam neked. Most szólok. Vigyázz evvel a huszártiszttel. Légy okos. Először látlak vigyázatlannak. Mi az irígység rettenetes ellenőrzése alatt állunk. Egész családok lesnek arra, hogy valami kis hibát csináljunk. -27- Nem egy Lina van, hanem ezer. Egész Bécs egy nagy Lina. Kell többet mondanom?

Ettingenné. Nem tudom. Képes és beszélget egy olyan hivatalnokkal a menetjegyirodában. De tudja, ez tény, és légy nyugodt, nem tartja titokban. A kapitány nem utazhatik Velencébe. A kapitány sehova se jöhet, ahol mi vagyunk. Ennek vége, örökre. Már előbb kellett volna.

Ettingenné. Épp azért. Ő szerelmes, ez tény. És nem képes ezt titkolni. Ezt még passzíve sem szabad tűrni. Gondolj ő felsége könyörtelen, hideg kék szemére. Nekem borzongás jár a hátamban. -28-

Ettingenné. Le kell tiltanod. Nyíltan, tisztességesen, kegyetlenül végezni vele. És rögtön. Miért csukod le a szemedet?

Olympia. Nem jaj, anyám. Én írtam apámnak egy levelet… a kapitány érdekében.

Olympia. Nem, ezt magam akartam csinálni. Tudod, hogy ő felsége lovaglómestert keres Leonóra főhercegnőnek, és tudod, mennyit utasított már vissza. A legkedvesebb leánya mellé tökéletes embert akar.

Olympia. Azt írtam a papának, hogy én kérem, ezt vigye keresztül. És tudod, ha én kérek valamit a papától… Ránéz. Rosszul tettem?

Ettingenné. Nem, édesem. Jól tetted. Ő felségének szolgálatot tettél. Ennél tökéletesebb lovaglómestert nem kap a legkedvesebb gyermeke számára. Sőt kötelességed volt. Ez az ember tetőtől-talpig gentleman. A császár hálás lesz neked. De…

Ettingenné. De ez most egy okkal több, hogy eltávolítsd magadtól. Ha pletyka támad, még azt mondhatják, hogy érzelmi okokból ajánltad. Ő… az a tiszt… tud erről?

Olympia. Nem. Csak akkor akartam szólni neki, ha meglesz. Meglepetésnek szántam. Igen. Elfogott… hirtelen fogott el a vágy… valamit adni szegénynek… valami értékeset… Segíteni rajta! És leültem, megírtam a levelet. Azóta nyugodtabb vagyok, ha azt a hűséges, -30- rajongó tekintetét rám szegzi. Melegen. Érzem, hogy tettem érte valamit.

Ettingenné. Még pedig rögtön. Ha szabad tanácsot adnom… ifjúságom praxisából: nem elég megsebezni. Férfit nem szabad kínozni. Humánusnak kell lenni. Meg kell ölni. A férfi nemes vad. És a nő legyen úri vadász. Néha elég egy szó, hogy leterítse. De a szíve közepébe. Érted, lányom?

Kovács. Én kérem önt… engedje meg, hogy én is felbukkanhassak Velencében.

Kovács. Említettem, hogy van szerencsém ismerni a főméltóságú urat. Tavaly Karlsbadban gyakran sétáltunk együtt.

Olympia. Velencében nem fognak. Ön kerülni fogja még azt az országot is, ahol mi vagyunk.

Kovács. Nem vagyok gyerek. Ma-holnap ősz szálak keverednek a hajamba. Ez az érzés az életem katasztrófája. És ez az utolsó alkalom ezt önnek megmondani.

Kovács. A célom? Ha ön kívánja, a Napot eloltani, a világot felgyujtani…

Olympia közbevág. Halt. Ez a mondat úgy kezdődik, mintha… Nagyon szigorúan néz rá. Így a házasságról szoktak beszélni.

Olympia. Minden szóra figyelnie kell. Házasság? Ez tréfa volt, feltételezem. Viszony? Ránéz, sötéten. Ki vagyok én?

Olympia. Hallgasson kérem. Józanul, most kikapcsolva kettőnk között minden ostoba poézist és úgynevezett társalgást. Ez annak való, aki közeledni akar a másikhoz.

Olympia közbevág. Azt épp most verem agyon, ebben a percben. Amíg nagyra nem nőtt. Mert akkor visszaüt. -34-

Olympia. Csak hogy lássa, mennyire vége van itt mindennek, még azt is megmondom, hogy: igen. Én vágyat éreztem… és érzek ön után. De ez a vágy vágy marad. Ennek a vágynak én majd ellátom a dolgát.

Olympia. Nem vagyok polgári nőstény. Felsőbb ember vagyok. Hiszek még az élettani értelemben vett felsőbbségemben is. Én több vagyok, mint ember. Mi kötelezve vagyunk így cselekedni, mikor egy piszkos világ megbolondult körülöttünk.

Kovács. Még tegnap… lovon, mellettem… mikor rámszegezte a szemét… Még most is… a szeme… mást mond.

Olympia. Maga előtt most nincs kedvem hazudni. Úgy áll előttem, mint holmi -35- orvos vagy cseléd. Férjem halála óta volt egyszer valaki az életemben.

Olympia. Meg fog lepődni, mert felelni fogok erre a groteszk kérdésre. Tudnia kell, hogy kinek merészelt ajánlkozni, Kovács úr. Engem egy király szeretett.

Olympia. A nagy emlék. Most képzelje magát az én helyembe és nézzen le ebből a magasságból – Kovács úrra.

Kovács. Értem. Támadóan. De akarom is. Feléje mozdul. Nem tágítok. Ezen a világon semmivel nem fog elkergetni magától.

Olympia. Mert tiszt. Ha püspök volna, kezet csókolnék önnek. Megcsókolnám a -36- gyűrűjét, mint ahogy táncoltam az egyenruhájával. Nem önnel.

Kovács keserű gúnnyal. És… ettől a pár kis csillagtól fénylett úgy a szeme?

Olympia. Önnek most mindent szabad, mert siralomházban van. Az érzékeimet? Egy ékszerboltban egyszer talán megőrülök és elrablok egy követ. Vagy tán egyszer könnyelműen kivégeztetek valakit. Ezt el tudom képzelni. De az érzékeim? Csak nem képzeli! Szegény parasztnak a fantáziája.

Olympia. Talán ebben az órában, ebben a percben ő felsége a császár önről beszél. Említettük egyszer ön előtt, hogy a császár -37- a legkedvesebb gyermekének mestert keres, aki lovaglásra tanítsa. Így kezdődnek az igazi nagy karriérek. Én írtam az apámnak. Száz meg száz közül ön lesz a szerencsés.

Olympia. Cselédnek? Hogyne. Idegesen. Ne beszélgessünk sokat. Jöjjön tisztába magával. A modora kedves. De a kedvessége paraszt. Az ügyessége paraszt. A lóimádata paraszt. Az agyafurtsága paraszt.

Olympia. Az őseim az ilyen ambiciókért a maga őseit nyársra huzatták. Nekem csak szavak maradtak. Paraszt. Vissza a fajtájához. Bearanyozott paraszt.

Kovács nagyon halkan, de határozottan. Ennek a sértegetésnek a magyarázata… -38- már… talán az orvost érdekelné. Ez az az ismert beteges vágy… embert vérig kínozni. Nem akarom kimondani a nevét.

Olympia. Kis szegény fantázia. Kómikus. Képtelen elhinni, hogy egyszerűen eldobom. Ehhez betegnek kell lenni? Menjen, szegény fiam. Szeszély volt. Még az se. És akármi volt, vége. Felejtsen. Igyék erős italokat. És… elég kellemes külsejű ember: szeressen szép nőket. De ott lent… maguknál.

Ettingenné. Ez azért fantasztikus evvel a bridge-partieval. Már voltunk most hárman: én, Albert és a kapitány, és vártuk a nagykövetet, aki azt üzente, hogy rögtön jön. Most ebben a percben jött a nagykövet, de elment a kapitány, most megint csak hárman vagyunk. Most félegy van, én kilenc óra óta szervezem ezt a bridget és képtelen vagyok három játékosnál többre vinni. Itt volna Lina, de avval nem játszom.

Ettingenné. Úgy gondoltam, hogy a te ügyed annyira el van intézve, hogy még mi se beszélünk róla soha többé.

Ettingenné. Hát akkor… Kis szünet. Vagy szeretnél talán most könnyíteni egy kicsit a lelkeden? Akkor beszéljünk. Szivesen. Kis szünet. Fáj?

Olympia. Kevesebbért holnap megbocsátott volna. Meg kellett sérteni úgy, ahogy csak egy nő egy katonát meg tud sérteni.

Olympia. És ez megtörtént. Szünet. Miért hallgatsz, anyám? Őt sajnálod?

Olympia. Mert szeretem. E nélkül nem tudtam volna gyilkolni. És hiszek abban, amivel megöltem. Hiszek az emberek egyenlőtlenségében. Hiszek abban, hogy ő engem beszennyez még a vágyódásával is. Ebben hiszek, hiszek.

Olympia. Jobban, mint vártam. De így kell lennie. Így tökéletesen sikerült.

Olympia. Örökre. Kivégeztem, mint Nagy Péter cár a fiát, akit szeretett, államérdekből, hitből.

Ettingenné. Mily megnyugtató, hogy a történelem mindenre tud egy példát a legmagasabb körökből.

Olympia. Ennek annyira vége van, anyám, hogy ma éjjel nyugodtan fogok aludni. Megvallom, két hét óta először.

Lina. Jenny, azt hiszem végre sikerült az organizációd. Most már benn vannak ketten: Albert és a francia, itt vagy te, a harmadik… és… hol van a kapitány? -42-

Ettingenné. Lina kérlek, én itt maradok Olympiával. Vár, hogy Lina elmenjen, de Lina nem mozdul. Exkuzálj a franciánál és mondd meg Albertnek, hogy holnap reggel találkozunk a pályaudvaron; pont hétkor jön az uram.

Lina. Jóéjszakát. Nem akarok indiszkrét lenni, de ebből az egész szituációból, amely most itt van, úgy érzem, hogy valami történt, ami nagyon helyes volt és ami engem boldoggá tesz. -43-

Lina. Mit csináljak? A szívem parancsolja. Drága Jennym, ha tudom, hogy csak egy kicsit is bosszankodol miatta, bevallom, hogy még most is szerelmes vagyok az uradba. Elsiet balra.

Olympia. Nem. A bálterembe szívesen mentem volna. Zaj, fény, zenelárma jólesne most… de már vége.

Ettingenné. Pár ember lézeng csak. Nem lehetünk az utolsók. Innál valamit? Valami nehéz likőrt?

Ettingenné. Én nem merek. Nagyon erős Havannaszivart szívtam. Dobog tőle a szívem. Kis szünet. Istenem… holnapután: -44- Velence! Örülök neki. Korán reggel… a napfényben fürdő Canal Grande! Ah, minden évben szép ez az első reggel Velencében… gondolán végig a Canal Granden, a palazzók közt! Mindig új és friss ez a látvány. És szegény boldogult uradra gondolok, az ő családjára. Az Orsoliniak dozsék voltak. Ők uralkodtak ott. Tulajdonképpen az ő birodalma volt… sőt a te birodalmad! Milyen szép álmodozás a kis hajón…

Halkan belép jobbról és némán megáll előtte Krehl, a csendőralezredes, teljes díszben.

Krehl. Ezer bocsánatot kérek, főméltóságú hercegnő. Bár nehány órával ezelőtt a bálon volt szerencsém bemutattatni főméltóságodnak, most megismétlem: Krehl János Farkas, császári királyi csendőralezredes, a kerület főparancsnoka. Tisztelettel kérem, kegyeskedjék megengedni, hogy valami fontos dologról jelentést tegyek.

Krehl. Ha parancsolna engem négyszemközt meghallgatni, úgy is állanék rendelkezésére.

Krehl. Ahogy parancsolni méltóztatik. Olympiához. Krehl János Farkas, császári királyi csendőralezredes. Főméltóságú hölgyeim, szóról-szóra úgy mondom el, ahogy történt. Ebben a pillanatban jövök a telefonfülkéből, megállás nélkül, egyenesen ide. A hivatalomból jelentik, hogy Bécsből kerestek telefonon tizenkét óra negyven perckor. Személyes beszélgetést kívántak. Az inspekciós altisztem jelentette, hogy nem tartózkodom a hivatalomban, hanem itt vagyok, ahol a helyem van ma este: ő felsége születésnapi ünnepélyén. Alig veszem át ezt a jelentést, kettő perccel ezután, tizenkettő negyvenkettőkor, már a telefonhoz hívnak itt a Palace-ban. Odasietek. A bécsi rendőrigazgatóság szólít és a következőket mondja: értesülésünk van, hogy Mejrovszky, a híres nemzetközi szélhámos itt van, fürdőhelyünkön. -46- Azonnal figyelés alá veendő, szökés gyanuja esetén letartóztatandó. Rendőrtisztviselő már elindult Bécsből, reggel hét órakor itt lesz, további intézkedéseket ő foganatosítja.

Krehl. A szélhámos huszártiszti egyenruhában tartózkodik itt. Ez ismert szokása. Kovács kapitány nem Kovács és nem kapitány, hanem Mejrovszky, a börtönviselt szélhámos. A világvárosok rendőrségeinek régi ismerőse. Legutóbb a párizsi nagykövetet csapta be. Nemzetközi, úgynevezett úri szélhámos, hamiskártyás, vasúti és szállodatolvaj. Tizenegy nyelven beszél.

Ettingenné félájultan. A frafrafrafra-francia nagykövet mutatta be. Megkapaszkodik.

Krehl. Az én helyzetem végtelenül kényes. Volt szerencsém főméltóságtokat gyakran látni a… kapitány társaságában. Együtt lovagolni, reggelente. Kártyázni, minden este. Én tudom a kötelességemet ő felsége hadsegédjének családjával szemben. Kötelességemnek tartottam, mielőtt bármit is cselekedném, ezt főméltóságodnak bejelenteni. Ezt akkor is megtettem volna, ha nem is szólt volna a bécsi utasítás határozottan úgy, hogy: «szigorúan kímélendők ott időző magasrangú személyek érdekei». A két detektívem, aki itt volt az estélyen, most kizárólag őt figyeli. Nem szökhetik meg.

Ettingenné félájultan. Köszönöm. Nagyon köszönöm. Rettenetes. Kis szünet után. Olympia!

Ettingenné. Most mindenekelőtt hagyjon bennünket néhány percre magunkra. Aztán rögtön beszélni fogunk erről. Csak pár perc, amíg magamhoz térek. Itt valami -48- nagyon okosat kell csinálni. Csak botrányt ne.

Ettingenné. És reggel érkezik apád. Pont hétkor. És a főszerkesztők, akik itt vannak és jegyeznek. Ezt meg kell beszélni. Fenn a lakásunkon. Nem, azt nem lehet. Ön jöjjön ide vissza. Feltűnés nélkül. Mondja kinn, hogy valami protekciót akar tőlünk. Valami kegyes közbenjárást a kabinetirodánál.

Krehl. Parancsára, főméltóságú asszony. Hány perc mulva parancsolja, hogy visszatérjek?

Ettingenné. Egy kis levegőt… Gyere… két percre a parkba… Istenem… Indul, de hirtelen megáll, nagyot sikolt és megtántorodik.

Ettingenné. A leveled! Most jut csak eszembe! Apád talán épp ebben a percben áll a császár előtt… és lelkesen ajánlja neki, hogy a legkedvesebb leányát bízza egy… börtönviselt rablóra! Levegőt kérek! Kérlek… levegőt akarok! Gyere! Indul.

Olympia. Erőt mutatni, anyám. Még találkozhatunk emberekkel. Itt, erre, az olvasószobán keresztül… Támogatja.

Ettingenné. Mindjárt, fiam. Várj egy kicsit. Erőlteti a mosolygást. Így. Mosolygok?

Ugyanott történik, tíz perccel későbben. Mikor a függöny felgördül, balról belép Ettingenné és Olympia.

Ettingenné. Hála Istennek, egy kicsit magamhoz tértem. Persze, csak testileg. Leül, fellélekzik. Soha nem hittem volna, hogy ilyen fontos, hogy elég levegőt kapjon az ember. Mennyi ideig sétáltam a kertben?

Ettingenné. Ez nem mosoly. Ez vigyorgás. Tudniillik most nem tudom abbahagyni. Várj csak. Erőlködik. Már nem vigyorgok?

Olympia. Ne aggódj, anyám, minden megvan. A nagy ékszerek a safeben vannak, a kicsikből pedig semmi sem hiányzik, pontosan megnéztem minden gyöngyöt, minden követ.

Ettingenné. Rettenetes. És még azt mondja, a papát ismeri. Együtt sétáltak Karlsbadban. Sírva. A papa biztosan nem engedte olyan közel magához, mint mi.

Ettingenné letörölve könnyeit. Én tudni fogom, az biztos. Öt perc mulva tudni fogom, mit kell tenni. De most még nem tudom elkezdeni. Csak addig a rendőrség ne hamarkodja el a dolgot. Az biztos, -52- hogy intézkedni kell. Cselekedni kell. Tehát először is vallj be mindent.

Olympia. Semennyi semmi. Mondjunk már sokat, anyám: ha nagyon akarok túlozni: flört.

Ettingenné. Szerencsétlenség. Apád! Apád, ha megtudja, hogy ki ez az ember!

Olympia. Ha arra a percre gondolok, mikor az apám ezt megtudja… Csak azért nem lövöm agyon magamat, mert az apámat oly végtelenül szeretem.

Ettingenné. És az udvar! És Lina! Kiáltva: Lina! Lina! És a többi százezer Lina! És ő felsége! Ha arra a hideg kék szemére gondolok, legjobb szeretnék rögtön mérget venni. Ilyen dolgokban -53- még a saját családját se kíméli. Mily magasztos a kegyetlenségében. Kiáltva: És apád! És ismét apád! Apád, aki rablót csempész a császári családba. Ez ráadás a flörtre. Mit írtál neki? Legalább hűvösen ajánltad?

Olympia. Még ha hűvösen ajánltam volna is: ismered a papát, ha én kérek tőle valamit. De melegen ajánltam.

Olympia. Nem. Csak valami formában ki kellett, hogy törjön belőlem ez az érzés.

Ettingenné. Na most kitört. Jól kitört. Egy remény van. Hogy apád nem kapta meg a levelet. Kis szünet után felkiált: Szentisten! Ajánlva küldted.

Ettingenné vigyorogva. Én csudálkozom magamon, hogy már nem választottam a legegyszerűbb megoldást. Tíz -54- gramm morfium és minden rendben van örökre. Ha apádra nem gondolnék… már odaát volnék a túlvilágon. Nekünk végünk van. Hirtelen más hangon: Vallj be mindent.

Olympia önmagát gúnyolva. Paraszt. A bearanyozott paraszt. Ó, de okos voltam, hogy nem engedtem.

Ettingenné. Igen. Kicsit a levegőre mentem. És a lányom felszaladt az ékszereket megnézni.

Ettingenné. Nem. Nem hiányzik semmi. Sírva. Csak az életünk boldogságát vitte el! Hirtelen letörli könnyeit és összeszedi magát. Hát kérem. Hirtelen. Nem hallanak itt bennünket?

Krehl. A bálnak vége. Széthúzza a hátsó függönyt. Látszik a park. És a parkban… egy lélek sincs… csend és sötétség. Összehúzza a függönyt.

Ettingenné. Hát kérem. Tiszta fejjel és okosan. Először is, mi a tényállás. A tényállás: lányomnál: flört, nálam: bridge. Ön értelmetlenül néz rám. Talán nem tudja, mi az: flört?

Ettingenné. Annak ahhoz semmi köze. Ön téved. Flörtnek nevezzük azt az ártatlan évődést… -56-

Krehl közbevág. Ó! Pardon! Ezer bocsánat! Hogyne! Tudom! Flört az a szelíd kis finom kokettéria, ártatlan kacérkodás…

Ettingenné. Bridge egy ártatlan játék, amit négyen játszanak. Flört egy ártatlan játék, amit ketten játszanak.

Ettingenné. Szóval bridge és flört. Bridge részemről. Részemről, alezredes úr. Flört, fájdalom, lányom részéről. Figyelmeztetem, hogy legyen okos. Ön drága árat fizet azért, hogy családi titkainkba beavatjuk. Nem szeretek túlozni, de az életével játszik. Azt mondta: vannak gyermekei. -57-

Ettingenné. Nahát. Ön apa és katona. Úgy beszéljünk egymással, mintha itt ülne ő felsége és ránk nézne avval a hideg kék szemével.

Ettingenné. Köztünk most nincs hazugság, nincs színlelés és nincs titok. Olympia, beszélj nyíltan, mint az orvos előtt.

Olympia. Könnyű, múló szimpátiával fogadtam ezt az embert. Bíztam az egyenruhájában. Tiszt! Ő félreértette jóságomat és szemtelen lett. Most már megértem. Tolakodó lett. Megsértettem, elkergettem. Most itt tartunk.

Ettingenné. Ön beláthatja, hogy itt nem lehet a normális szabályok szerint eljárni. Ígyvan?

Ettingenné. Ne csudálkozzék azon, amit mondani fogok. Mi most e nélkül az ember nélkül nem határozhatunk. Mondtam, hogy ne csudálkozzék, de ön ismét -58- értelmetlenül néz rám. Úgy látszik, ez szokása. De nem baj. Azonnal ide kell hivatni.

Ettingenné. Ön ne «hozassa». Ön nem «hozatja». Ön kimegy, keres egy boyt, a boy menjen Kovács kapitány úrhoz, én hívatom ide, bridge-ügyben.

Krehl feszesen. Kimegyek, keresek egy boyt, a boy menjen Kovács kapitány úrhoz, főméltóságod hívatja ide flört… pardon… bridge-ügyben.

Ettingenné. Itt maradsz. Most már egy szó ellenvetést ne halljak. Most átvettem -59- a kommandót, most én parancsolok. Szünet, várnak.

Krehl. Kies gyógyfürdőnk rádiumtartalmú hőforrása remélhetőleg jót tett főméltóságtok egészségének.

Krehl. Remélhetjük, hogy a jövő szezónban ismét meg méltóztatik tisztelni kies gyógyforrásunkat?

Ettingenné. Feltétlenül. Egyáltalán, soha máshová nem fogunk menni, mindig csak ide jövünk. Képzelheti.

Kovács. Kezüket csókolom. Bridge-ügy? Hát mégis lesz bridge? Ilyen későn?

Krehl. Krehl csendőralezredes vagyok, a kerület főparancsnoka. A törvény nevében felszólítom, igazolja személyazonosságát.

Krehl. Ön Mejrovszky, a szélhámos. Hamiskártyás, vasúti és szállodatolvaj.

Kovács. Ön olyan rettenetesen blamirozza most magát, hogy becslésem szerint -61- negyvennyolc órán belül nyugdíjba megy.

Krehl. Ön Mejrovszky, a szélhámos. Reggel hétkor itt lesz egy úr Bécsből, az ön egész anyagával.

Krehl. Egy detektív a bécsi rendőrségtől. Már a gyorsvonaton ül. Ön reggel hétig tagadhat. Addig azonban az én vendégem. Nos? Még tagadja?

Krehl. A törvény nevében őrizetbe veszem. De mert szemtelen viselkedésével egészen a legmagasabb körökig merészkedett… -62-

Ettingenné. Jó, jó, alezredes úr, csak ne gorombán. Kovácshoz. Kérem. Hogy mi közünk nekünk ehhez. Ön ezt kérdezi.

Ettingenné. Kérem, ne kapkodjon. És különösen fémtárgyakhoz ne kapkodjon. Ez egy konfliktus, amelyet nem a fegyverek fognak eldönteni. Kovácshoz. Hát kérem. Hogyis kezdjem el. Oly nehéz.

Kovács. Majd én segítek. Hát… ha már rájöttek, hogy ki vagyok, hát: igen. Mejrovszky vagyok. Többször büntetve. Ausztriából kitiltva.

Krehl. Tudjuk. Ismerjük uraságod életrajzát. A dolog világos. Az ön magyarázatára nincs szükség. Mindenesetre letartóztatom és a fogházba szállítom.

Ettingenné. Ön nem tartóztat és nem szállít. Ezt nem lehet. Én megállapítom, hogy ön botrányt akar. Világraszóló udvari -63- botrányt. Idefigyeljen. Ön katona és önnek gyermekei vannak. Ezt az embert futni kell engedni. Ez a kívánságom. Hogy hogyan, az az ön dolga. Ön már tudni fogja ennek a technikáját. Értette?

Kovács. Szó sem lehet róla. Mit tettem? Semmit. Nem lehet nekem itt semmi bajom. Itt jogrend van. Itt vannak ügyvédek és bíróságok. Nekem minden büntetésem pontosan le van ülve, az utolsó percig. Ha az alezredes úr lefog, elítélhetnek pár napra egyenruha tiltott viseléséért, kihágás, száztizenötödik paragrafus, három-négy napi elzárás. Azonkívül hamis név használata, kihágás, kétszáznegyvenhetedik -64- paragrafus, pár napi elzárás. Mindössze egy hét az egész. Tán annyi se. Itt minden számlám az utolsó fillérig ki van fizetve. Senkinek nem hiányzik semmije. Táncoltam, ez nem bűn. Lovagoltam, az se bűn. Bridgeztem, és ön a tanum, hercegnő, minden egyes esetben veszítettem. Ön volt oly szerencsés a pénzemet elnyerni.

Kovács. Legfeljebb egy héttel későbben. Nagy külföldi lapokhoz megyek. Tanum az egész fürdőközönség. Nem mondom, hogy világszenzáció lesz, de el fogja olvasni mindenki. Emlékirataim! Mejrovszky ausztriai kalandjai udvari körökkel! Mejrovszky… aki talán már ki is van nevezve lovaglómesternek a császár kedvenc leánya mellé… hála udvari összeköttetéseinek. Érdekes cikksorozat, úgy-e? Teljes nevekkel. Ezért sok pénzt -65- szoktam kapni Párizsban a Matin-től. Egymillió példány. Hétköznap. Vasárnap több.

Ettingenné. Ne! Ne! Csak hagyja zsarolni. Hiszen ezt várom már, mióta bejött. Én csak nem ajánlhattam fel neki! Hála Istennek, hogy már zsarol. Csakhogy itt tartunk! Kovácshoz. Hát kérem, szélhámos úr. Mint látom, maga okos és modern ember. Mit akar a csendes eltűnésért és az örök hallgatásért?

Kovács. Nézze. Én hajlandó vagyok holnap elutazni. Svájcból sürgönyzök, hogy leestem a lóról, kitörtem a lábamat, nem lehetek lovaglómester. Küldök orvosi bizonyítványt is. És hajlandó vagyok garanciákat adni, hogy soha nem tud meg senki semmit. Kovács kapitány volt, elutazott, kitörte a lábát, nincs többé. Ezt a nevet, ezt a ruhát nem használom többé. -66-

Ettingenné. Ne mindig azt a kardot! Az Isten szerelméért! Hidegvér! Kovácshoz. Beszéljen, fiam. Beszélni szabad.

Kovács Ettingennéhez. Hercegnő, én a szerelmem áldozata vagyok. A szó szoros értelmében. Én csalni jöttem ide. Mint mi mondjuk: dolgozni. Ilyen helyen pár napig szoktam maradni, valamit elkövetni és eltűnni. De itt megjártam. Szerelmes lettem, nem követtem el semmit és nem voltam képes elmenni. Pedig tudtam, hogy ez lesz a vége. Ezt már napok óta várom. De… őrült vagyok. Igen. Ilyen szerelmes még nem voltam életemben.

Ettingenné. Maga nem vág. Se le, se föl. És egyáltalán, ne ugráljon, mert maga aztán igazán megjárhatja.

Ettingenné. Még lehet! Nézze meg az ember! Nagy csend, Olympia némán zokog. Te pedig ne zokogj. Itt most ebben a pillanatban mindenünk kockán van. Ki lehet mondani, mert a szélhámos jobban tudja, mint mi. Atyád ő felsége hadsegédje, te pedig a leendő császárné udvarhölgye vagy. Ez sorsdöntő perc. Itt cselekedni kell, mégpedig gyorsan.

Ettingenné. Én semmit se kívánok. Rendreutasítlak azért, mert azt mondtad, hogy én bármit is kívánok. Itt most minden rád van bízva. Ha a világbotrányt akarod, én és szegény apád, mi téged oda is követünk. Elutazunk Délamerikába, örökre. Illetve nem utazunk, mert apád ezt nem éli túl. De ha csak egy perccel is túléli, azt a percet arra fogja felhasználni, hogy a családját kiirtsa. Te tudod, hogy én most nem túlzok. Mejrovszky úr, a mi színeinkben. Mejrovszky úr a császári családban, mint bizalmi ember. Mejrovszky úr, a kedvenc táncosod. Olympia mozdulatára felelve. Jó, jó, igen. Ezt a megjegyzést vártam. Az én bridge-partnerem. De te hoztad hozzám. Jó, jó, ezt a második megjegyzésedet is vártam. Én nyertem tőle. Mindegy. Választani nem nehéz. Ennek viselni a következményeit? Nem. Inkább a halál.

Krehl haptákban. Főméltóságú asszonyom. Én távozom. És rendelkezésükre egész éjszaka a közelben fogok tartózkodni. Meghajol és indul.

Ettingenné nagyon idegesen. Valamit mondtam, ami pillanatnyi felháborodásommal függött össze. Most lecsillapodtam és nem tudnám ismételni, mert hiányzik hozzá a hirtelen harag. Ön ismét értelmetlenül néz rám. Legyen nyugodt, ez így van jól. Távozhatik.

Kovács. Ha szabad egy szerény kérdést megkockáztatnom: mit szándékozik válaszolni, szép hercegnő?

Olympia félájultan. Anyám. Mit válaszolnál most te az én helyemben. -70-

Ettingenné lorgnonjával megnézi Kovácsot. Hogy’ felelhetek én erre, mikor a szélhámos úr ezt nem tőlem kérdezte. Ha ő ezt tőlem kérdezte volna, attól félek, tudtam volna neki felelni, mikor… könnyekkel a hangjában… egy hatszázéves család becsületéről van szó. De tőlem nem kérdezte.

Ettingenné. Ez ama ritka esetek egyike, amikor egy anya nem áldozhatja fel magát gyermekéért.

Ettingenné. Jó. Magadra hagylak… ha követeled! Te védeni fogod magadat a -71- végletekig. Itt vagyok a szomszéd szobában. Ha szükséged van rám, szólíts.

Kovács. Igen. Megszökhettem volna már délután. Nem tettem. Egy paraszt megtette volna.

Kovács. Nem félek a szemétől. Ez most már egy egészen más affér. Most le vagyok leplezve. Börtön-ember. Micsoda könnyebbség. Fellélekzik. Most máskép is beszélünk majd, édesem. Most nem kérek. Most -72- követelek. Hogy szikrázik a szeme! Minden gondolatát tudom. Most lecsukatna engem a várbörtönbe, étlen-szomjan. Hogy ott haljak meg, lassan, kínosan.

Olympia. Felkérem, ne folytasson egy társalgást, amit egy más emberrel kezdtem. Beszéljen a maga nevében, börtönviselt zsaroló.

Kovács. Az arcán gőg és fájdalom. Így indultak a vérpadra a francia forradalomban az arisztokraták.

Kovács. Irtózva és örülve. Olympia csudálkozva néz rá. Örülve, hogy feláldozhatják magukat a királyért.

Olympia. Ebből a szennyből, amit ez a perc jelent, felemel engem a szenvedés, amit érzek.

Kovács. Ez nagyon szép mondat volt, bár egy kicsit fellengős. Szóval főméltóságod martírnak érzi magát. -73-

Olympia. Ha segíthetnék ezzel a szüleimen, a császárom házának hírnevén és az én nevemen, már megtettem volna. De csak rontanék mindezen. Szemébe nézek a hóhérnak.

Kovács. Csak azért ajánlottam, mert csudálom, hogy így bírja ezt a helyzetet.

Olympia. Amit ön most tesz, azt a balkáni hegyek közt megtehetné velem egy fegyveres rabló. Ez nem piszkol.

Kovács. Na ennek igazán nagyon örülök. Érdekes, milyen bátran tud a szemembe nézni.

Olympia. Hiába akarja folytatni a -74- huszártisztet. Az nincs itt. Mi két idegen új ember vagyunk: a merénylő és az áldozat.

Kovács. Szeretném… pardon… illetve: az a másik… szeretné megkérni, hogy üljön le.

Olympia. Ön a szerencsétlenség. Az öné vagyok, de úgy vagyok az öné, mint a fuldokló a viharos tengeré.

Kovács. Szabad érdeklődnöm főméltóságodnál, hogy mi az utolsó kívánsága?

Olympia közbevág. Köszönöm, társalgást nem kérek. Csak választ arra, amit kérdezek.

Olympia. Ez most már nem uniformis. Egy katona leánya előtt ne merje így nevezni. Ez legföljebb jelmez.

Kovács. Legyen nyugodt hercegnő. Amíg az a csendőralezredes él, addig ide nem jön be senki.

Kovács. Mit változtat a kosztüm azon, amit egy nő egy férfiben szeret. -79-

Kovács. Amit az ember cselekszik, az majdnem mindig csak kosztüm. Maga a példa.

Kovács. A mögött egy vágyódó asszony volt. Nem lehetek én e mögött az elfuserált tolvajélet mögött egy szeretni való ember?

Kovács. Még csak percei vannak. Aztán itt áll főméltóságod, átmenet nélkül.

Kovács. Az Isten szerelméért… de -80- hát csak mégis jobb, hogy én vagyok a rabló és nem más?

Kovács. És nem érdekli főméltóságodat egy ilyen új helyzet: erőszak, attól, akit szeret?

Kovács megfogja a kezét. Ne reszkessen. Hisz most már igazán nem vagyok paraszt. Fél?

Kovács gyengéden átkarolja. Ha már rabló… talán mégis csak jobb, hogy… ismerős rabló… régi, jó, megszokott rabló… úgyszólván házi rabló… akit szeretünk is egy kicsit… úgy-e?

Olympia. Ne mondja ezt! A tiszta szenvedést akarom! Könyörgöm… segítsen ebben… útáltassa meg magát! Legyen rossz, gonosz, durva!

Olympia a vállára hajolva. Nem. Gazember. Pillanatnyi szünet után. Gazember.

Kovács kedvesen, súgva. Ezt tessék csak ismételni, folyton hangoztatni, nehogy elfelejtse, -82- hogy itt erőszak történik. Megcsókolja.

Kovács suttogva. Hol várjam? Beszéljen. Egy óra az életem. Hajnalban el kell tűnnöm.

Kovács félkézzel még mindig Olympia kezét fogva, fellebbenti a hátsó függönyt és kinéz a sötét terraszra. Senki. Sötétség. Csend. Innen ki… átszaladunk a parkon… el messzire… Hirtelen Olympiára dobja katonaköpenyét. A derekát átkarolva kiviszi. -83-

Ettingenné balról belép, körülnéz. Leül. Az angol folyóiratot, amelyet magával hozott, olvasni kezdi. Felsóhajt. Aztán tovább olvas.

Krehl. Bátorkodom jelenteni… hogy a terraszon keresztül mintha suhanó, elsuhanó alakokat láttam volna… amint suhantak… egy nőt és egy férfit.

Ettingenné felnéz a füzetből. Abból a fiúból én tábornokot csinálok. Nem most mindjárt. Idővel. Most csak intézetbe adjuk. A fiú jelentkezzék nálam Bécsben, szeptember elsején.

Ettingenné felnéz a füzetből. Ha az ember álmos… akkor az ember aludni megy, alezredes úr.

Ettingenné felkel és odalép hozzá. Méltóságteljesen: Mi most mind a ketten nyugovóra térünk, alezredes úr. Ön azzal a boldog érzéssel, hogy áldozatot hozhatott a gyermekéért. Ezért nagyon, nagyon irigyli önt, mint apát, egy anya, akitől a sors megtagadta azt, hogy ezt a kötelességét teljesíthesse. Csókra nyujtja kezét. Isten önnel.

Ettingenné. Isten önnel. Elhúzza kezét. És… köszönöm ezt a forró könnyet, amelyet a kezemre csöppentett… alezredes úr. Meghatva lebeg el balra. Krehl rajongó pillantást vet rá, sarkon fordul és elsiet jobbra.

Ugyanaz a szín. Másnap reggel. A nagy háttér-függöny most szét van húzva. Napfényes terrasz látszik, jobbról és balról nehány lépcsővel le a parkba. Fák, virágok. A szoba közepén terített reggeliző asztal, virággal, négy székkel. Jobbról és balról elől egy-egy karosszék.

Mikor a függöny felgördül, Ettingenné egyedül ül az asztalnál. Reggelizik. Teát iszik. Vajat ken.

Olympia. Miért nem keltettél fel reggel? Most, látod, nem voltam kinn a pályaudvaron, mikor a papa megjött. -87-

Olympia. Pedig tudod, mily boldogság nekem látni, mikor a papa így megjön valahová… hogy felderül a szigorú arca… mikor meglát. Ilyenkor oly világosan érzem, mennyire szeret.

Olympia. Hogyne. De csak egy pillanatra. Megcsókolt és szaladt átöltözni. Örültem, hogy nem beszéltünk. Én nem tudok hazudni neki.

Ettingenné. Majd én, édes fiam. Majd én. Folyton Olympia arcát vizsgálva. A papa nagyszerű színben van.

Ettingenné. Micsoda pompás szervezet. Ötvennyolc éves. Negyvenet mutat. És harmincötnek látszik. Ülj le drága gyermekem. Apád mindjárt lejön. Okvetlenül meg akar fürdeni a rádiumos -88- vízben. Szereti ezt a vizet. Hisz benne.

Ettingenné miközben önt neki. Tegnap este óta nem láttalak. Azért nézlek.

Ettingenné vizet tölt a teához. Egy kis forró vizet töltök utána. Így elég világos?

Ettingenné pillantással a terrasz felé. A nap már kora hajnalban oly melegen tűzött, hogy úgy nézem, ma nagy hőség lesz. Négy órakor felébredtem, már meleg volt.

Ettingenné. Hogy megnyugodtam… azt talán nem lehet mondani. De valamivel több bizalmam van a jövőben, mint éjfél után egy órakor volt. Örömmel látok… ha nem tévedek… a te arcodon is… némi bizalmat a jövőben. Vár, de nem kap választ. Bár nem tudom, hogy jól látom-e. Sóhajt. Oly optimista vagyok! Vizsgálódva nézi lányát. Gondolod, hogy indokolt a nyugalmam?

Ettingenné felkel, a tejért nyúl. Egy csöpp tejet. Felemeli a kannát. Nem felelsz anyádnak a kérdésére. Nem kap választ, tejet önt. Egy nő élete az áldozatok sorozata. Leül. Kenjek egy kis vajaszsemlét?

Ettingenné vajat kenve. Pedig hidd el, vannak titkok, amelyek befogadására csak egy anyaszív képes. -90-

Ettingenné. Jól van, drága gyermekem. Nagyon jól van. Sóhajt. Vékonyan fogom kenni. Kenve. Mikor még nem volt egyház a világon, az anyaszív volt az egyetlen gyontatószék.

Ettingenné már könnyekkel a hangjában. Én nem kérdezek tőled semmit. Itt a zsemléd fiam. Én nem kérdezek tőled semmit. Vékonyan kentem. A mai világban egy anyának csak kötelességei vannak. Eheted, fiam, a vaj friss. Sírós hangon. Úgylátszik, jogai már nincsenek az anyának. Kis szünet. Idegesen. Nem felelsz anyádnak a kérdésére? Nem kap választ. A gyermek éli a maga életét. Kis szünet. A maga életét éli a gyermek. Az anya pedig aggódva áll itt… és könnyekkel a szemében kérdezi önmagától… Majdnem sírva. Miért nem tudom én a -91- gyermekemről éppen azt, amit legjobban szeretnék tudni? Kérdezi az anya. Szünet. Ezt kérdezi az anya. Egyre hangosabban kérdezi ezt az anya. Szünet. És a válasz? Hallgatás.

Ettingenné. Se jobban, Lina, se kevésbbé, Lina, mint máskor, Lina, kedves Lina. Vajat ken, dühösen.

Lina leül reggelizni. Olympiához. Apád oly szép és friss, mint ifjúkorában volt, mikor szerelmes voltam belé. Kenj nekem is egy kis vajaskenyeret, Jenny, ha már benne vagy. – Hirtelen vonultatok vissza tegnap éjjel.

Ettingenné. Nagyon elfárasztott az estély. A keveredéstől mindig fejfájást kapok.

Lina. Olyan szép ez a park éjszaka. Ezek a nagy sötét fák. És alattuk az árnyak. -93- Bokrok és más magasabb zöldségek. És ha az ember figyel: titkos zörejek.

Lina. Poézis és biztonság. Mily megnyugtató: egy csendőrtiszt, aki némán fel-alájár a ház előtt. Mint egy őr. Ez a figyelem, úgy látszik, nekünk szól.

Olympia. Nem hiszem. Ma a papa… Meglátja Ettingen tábornokot, aki jön a terrasz felől. Örömmel. A papa! Feláll.

Tábornok Olympiához. Nem, nem… ne zavartassátok magatokat. Téged megcsókollak még egyszer, mert te vagy az én -94- büszkeségem. Megcsókolja, gyengéden leülteti. Folytassátok. Leül, háttal a terrasznak. Folytassátok.

Albert. Nem «természetesen az ágyban», hanem «az ágyban». Negyven éve ott reggelizem.

Albert mérgesen. Mit akarsz ezzel a «természetesen»-nel? Olyan jellemző az rám nézve, hogy az ágyban reggelizem? Már korán reggel kezded?

Tábornok. Lina, én katonai rangom minden tekintélyével neki adok igazat. A megjegyzésednek irónikus hegye volt. Vagy hogy mondják? Éle vagy hegye?

Lina. Ha te mondod, akkor úgy van. Rajongó arccal. Neked mindig igazad van. Az egész világon csak neked van igazad.

Tábornok nagyon erélyesen. Köszönöm, nem kérek. Fürdő előtt ki van zárva. Feleségére néz. Azt mondod, hogy egyem?

Tábornok nagyon erélyesen. Ha olyan jó… add ide. Érte nyúl. Majd később megyek fürdeni. A tálra mutat. De saláta nélkül.

Tábornok harsányan. Salátával! Vesz belőle. Ezt az egy napot ki akarom használni. Kétszer fogok fürdeni. -96-

Tábornok harsányan. Egyszer fogok fürödni! Most délelőtt. Átveszi a teáscsészéjét. Kezedet csókolom. Iszik egy kortyot. Higyjétek el, nincs kolosszálisabb üdülés egy tábornok számára, mintha mások parancsolnak neki. Én így pihenem ki magamat a sok fárasztó parancsolástól. Ennél a két angyalnál. Csak ne féljetek, édeseim. Parancsoljatok parancsolni.

Albert jobboldalt ülve a falnál. Különös, hogy abban is van valami kritizálni való, hogy az ember az ágyban reggelizik.

Ettingenné. Hagyjátok ezt, kérlek. Fülöp tiszteletére rendezitek ezt a veszekedést?

Lina. Ezt köszönöm. Látod, épp az előbb mondtam, hogy te se változtál ifjú korod óta.

Lina. Ez a… kabin most arra való, hogy az érzéki társalgást más irányba térítse?

Tábornok. Nem. Erélyesen. Nem is rendelek! Ha én odamegyek, legyen kabin! Felháborodva. Csak nem állok oda előjegyeztetni!

Tábornok harsányan. Tehát odaállok előjegyeztetni! Odasétálunk Alberttel. Asszonyokra mindig hallgatni kell. – Kevés kompótot kérek!

Lina. Mondd, Fülöp, hogy tudsz te meglenni e nélkül a két asszony nélkül, csak egy napig is?

Tábornok. Tudod, hogy? Erélyesen. Sehogy! – Mondd, kérlek és te hogy tudsz meglenni egy percig is megjegyzések nélkül? -98-

Ettingenné. Lina úgy tele van élettapasztalattal, okossággal és kritikával, hogy ha nem tudnám, hogy ez csak a mondanivalónak a túltengése nála, azt kellene hinnem, hogy nem szeret bennünket.

Albert magában, oldalt, hangosan. Azon fennakadni, hogy az ember ágyban reggelizik és nem asztalnál. Nem megy a fejembe, hogy mi ebben a rendkívüli. A walesi herceg, a spanyol király ágyban reggelizik. Sándor cár az ágyban ebédelt, viszont Napoleon az ebédlőben született. Kiki a gusztusa szerint.

Tábornok. Elég! Elég! Jól van. Fogadjátok az eddigiért forró köszönetemet, de ezzel aztán családi diszharmóniában mai szükségletem fedezve van. Akinek a hangját leginkább szeretném hallani, az hallgat.

Tábornok. Pedig jó hírem van számodra! – Miért vagy oly szótlan, gyermekem? -99-

Tábornok. Szigorú? Pedig most igazán igyekeztem kedélyes lenni. Jókedvem van, mert jó hírt hozok.

Tábornok. Látod, már felelt is önmagának. Pont. Hát most hagyjatok engem is szóhoz jutni. Igen? Linához. Szabad?

Tábornok. Nahát, Drága Olympiám, azt hiszem, mindjárt jobb kedved lesz, ha ezt meghallod. Abban az órában, mikor a leveledet megkaptam, jelentkeztem ő felségénél.

Tábornok. Elmondtam neki a leveled tartalmát. És hozzátettem: ha az én lányom -100- ezt írja erről a Kovács Andrásról, akkor ez csak a fele a jónak, amit róla tud. Lányom oly óvatos, mint egy nagykövet. Ő felsége megköszönte a jelentésemet és ezt mondta.

Tábornok. «Meghatottan köszönöm, hogy leánya még nyári frisseségében is rám gondol…» Diadalmasan néz körül. Mindenki visszahajlik.

Tábornok… «Mily gyöngédség ez az ön kedves leányától. Ő tudja, mennyire szeretem gyermekemet, és milyen nagy gondom az, hogy feddhetetlen tanítót találjak számára.» Ezt mondta ő felsége, talán nem szóról-szóra, esetleg a szavak máskép voltak elhelyezve az ő nyilatkozatában, de a lényeget garantálom. Diadallal néz körül.

Tábornok. Ez egy frázis a lapokból. Melegebben kellene tudomást venned ilyen meleg szavakról. Ő felségének remegett a hangja, mikor azt mondta: «Köszönöm, Ettingen, nagyon köszönöm». Szeméhez nyúl. Öreg katona vagyok. Nekem mindenem, felséges császárom kegye.

Tábornok. A legteljesebb mértékben. Dacára ellenségeinknek. Most az elbeszélésben itt egy pillanatra megállok, mert ünnepélyesen meg akarom köszönni az én drága lányomnak… Feláll, a többiek is… hogy alkalmat adott nekem arra, hogy felséges császáromnak bizalmi szolgálatot tehessek. Te jóságos gyermek! Ime, te még segítesz is atyádon, te még erősíted is atyád pozícióját! Ez jólesik annak, akit oly sokan szeretnének elmarni a császár oldala mellől. Fogadd izgatott köszönetemet. -102- Szeméhez nyúl, könnyet töröl le. De gyerünk tovább. A nők leülnek.

Tábornok erélyesen. Ha beszélek, nem iszom! Csend. Igyam? A két nő igent bólint. Iszom! Iszik, leül. Szóval ez tegnap reggel történt. Tegnap délután aztán ezzel kapcsolatosan újabb kijelentést tett ő felsége, öt óra körül, a Praterben, a kocsiban.

Tábornok. A felség mindig kegyes hozzám és mindig elégedetten szokott nyilatkozni családomról. Máskor is dícsér benneteket. De tegnap délután…

Tábornok… a kocsiban egyszerre megszólalt és… és… Most nem értem, miért hangsúlyozod azt, hogy a «kocsiban?»

Tábornok rosszalólag csóválja fejét, aztán folytatja. Egyszerre megszólalt és ezt mondta: «Az ön asszonyai nemcsak mintaképei a viselkedésnek, hanem a legokosabb asszonyok is Ausztriában.» Ezt mondta. Linához. A kocsiban.

Tábornok. És ezt mondta. Előveszi noteszkönyvét, mind közelebb hajolnak, Albert is feláll és odalép. De szóról-szóra! Szemüveget tesz fel, olvas. «Ettingen, ön nekem hű tanácsadóm. Sohase bántam meg, ha önre hallgattam. De tudom, hogy önnek is van tanácsadója: az ön szép és okos lánya. Ettingen, ha az ön lánya valakit méltónak tart arra, hogy az én imádott -104- gyermekem tanítója legyen, akkor én azt az embert elfogadom. Már egy fél éve keresek lovaglómestert, akire rábízhassam és nem találok. Pedig azalatt háromszor találtam miniszterelnököt Magyarország számára és négyszer Ausztria számára. De most meg vagyok győződve, hogy végre megvan az ideális ember. Felírtam a nevét. Mondja meg a lányának, hogy hálás leszek neki ezért.» Meghatottan néz körül. Nagy csend. Visszateszi a noteszkönyvet. «Hálás leszek neki ezért!» Egy könnyet töröl le.

Tábornok észreveszi, hogy a hölgyek most mind a terraszra néznek. Megfordul. Odanéz.

Kovács. Főméltóságú uram, Kovács András százados a császári és királyi huszonhatodik huszárezredtől alázatosan jelentkezik. -105-

Tábornok még mindig Kovács felé fordulva, mosolyogva, közvetlen hangon. Ne ilyen ünnepélyesen, kapitány úr. Gyere be szépen és mondd: jóreggelt. Kezet nyujt neki.

Kovács kezet csókol Ettingennének. Az a szerencse ért, hogy… kezet csókol Olympiának… már itt tartózkodásom első napján… kezet csókol Linának és megy Albert felé… Dupuy gróf ő excellenciája bemutatott ő főméltóságaiknak. Jóreggelt. Meghajol Albert előtt.

Tábornok. Egyáltalán, olyan rövid leveleket írtak, hogy csuda. Ilyen nagy betűkkel írnak. Két mondat négy oldal. Ülj le kérlek.

Kovács. Köszönöm. Határozott léptekkel megy a baloldalt álló karosszék felé és leül.

Tábornok mosolyogva nézi Kovácsot. Számodra szenzácionális jó hírt hoztam.

Tábornok. Olympia azt írta, nem tudsz róla. Ő meglepetésnek szánta. Nem rontom el az örömét. Majd ő közli veled. Helyesen cselekszem, lányom?

Ettingenné és Olympia, akik eddig Kovácsot nézték, most hirtelen a reggelihez nyúlnak.

Tábornok. Titokzatos ügyek. Mi? Fiatalság. Úgy nézzetek rá, hogy ez az egyetlen ember, akivel órákig tudtam sétálni Karlsbadban. Mikor ti Svájcban voltatok.

Tábornok. Nehezen szoktunk össze. De aztán határozottan összeszoktunk. Remélem, az asszonyaimat is olyan jól mulattattad, mint akkor engem. Érdekes kalandos történeteket mesélt. Tréfákat is. Nehezen nevettem. De aztán határozottan nevettem. Te az egész világot bejártad, úgy-e?

Kovács. Nem. Úton csak gyakoroltam. A nyelvtanhoz elmélyedés kell. Magányosság. Négy fal közt pár hónap alatt egy nyelvet meg lehet tanulni.

Mindenki kínosan nevet. Ettingenné tovább nevet, mint a többi és csak a tábornok szigorú pillantására hallgat el.

Tábornok. Azt nagyon megtanulta azon a tengeri hajón. Kártyaművész! Nekem elszedte az egész pénzemet Karlsbadban, bridgeben.

Kovács. Nagy pechem volt. Illetve a főméltóságú asszonynak volt nagy szerencséje.

Kovács. Nem mindig kellemes. Néha jön aztán egy pillanat, amikor nem kellemes.

Tábornok a többiekhez. Jó lovas, mi? Megérdemli azt a… Szájára teszi a kezét. Hallgatok. Nem árulok el semmit. Jól teszem, lányom?

Tábornok feláll, Kovácshoz. Sajnálom, hogy nem láttam a kunsztjaidat. Viszont örülök, hogy egyáltalán látlak ismét… és… Szájára teszi a kezét… Nem szóltam semmit.

Tábornok. De viszont most nem fogsz megszökni előlem, mint tavaly. Elutaztál, mielőtt meghívtalak volna. Hát most hívlak meg. Látni akarlak télen, Bécsben.

Kovács. Köszönöm a nagy megtiszteltetést. Ha ugyan a garnizonból el szabad mozdulnom.

Tábornok. Onnan el fogsz mozdulni. Majd meglátod, mennyire el fogsz onnan mozdulni. Végignéz rajta. Pompás példány -112- vagy. Határozottan örülök neked. Nem is tudod, mennyire örülök!

Tábornok. Nna. Egy kérdés, Jenny. Most nem emlékszem hamarjában: megyek én most fürdőt rendelni, vagy nem megyek fürdőt rendelni.

Tábornok. Hát csak búcsúzzál. Mi megyünk fürdőt rendelni. Előre, Albert. Te búcsúzzál el az asszonyoktól, és te mindig mulattasd őket. Este úgyis elutazunk.

Tábornok kommandírozva. Állj! Hirtelen csönd: mind a kettő elhallgat. Karonfogja és elhúzza Linát. Majd nekem fogod elmondani a kúrádat, drága Linám. Lassan indulnak a terraszon balra, Albert követi őket. Távozásközben beszélnek. És meg fogod nekem mondani, hogy az előbb mért hangsúlyoztad azt, hogy «a kocsiban!»

Lina hadarva. Te azt mondtad, hogy «a kocsiban», és én gépiesen ismételtem: «a kocsiban».

Eltűnnek mind a hárman, de még kívülről is hallatszik: «A kocsiban!» «Én?» «Gúnyosan!» «Én?» «A kocsiban!»

Ettingenné. Ön még itt van? Ön még nem utazott el és nem törte ki a lábát? Ön még idemerészkedik az uramhoz?

Ettingenné gúnyosan. Kártyázott vele. Én… én… Olympiához fordul… én hozzád fordulok felvilágosításért.

Olympia. Ha a betyároknak van becsületük, akkor neki már ma hajnalban el kellett volna utaznia.

Kovács halkan, szerényen. Hercegnő, most egy kis kellemetlen meglepetés következik. Szünet. Én nem vagyok Mejrovszky, a szélhámos.

Kovács egyszerűen, közvetlenül. Kovács András kapitány a császári és királyi huszonhatodik huszárezredtől. Egy kis -116- tréfa. Tulajdonképpen tényleg csaló vagyok, de csak azért, mert kiadtam magamat csalónak. Ritka eset a logika történetében, hogy valaki azzal, hogy kiadja magát valaminek, automatice azzá is válik.

Ettingenné. Ön oly vakmerő, hogy képes most valami újabb csavarintással… Nézi. Magyarázza meg, amit mondott!

Kovács. Mondtam már: kis tréfa volt. Olympiához. A parasztnak a tréfája. Egy kis büntetés. Meg méltóztatott engem sérteni. Nem a becsületemben. De valahol egész mélyen, ott valahol a becsület körül, hercegnő. Mikor kimentem… «erős italokat inni»… és… «szép nőket szeretni»… elhatároztam, hogy… Abbahagyja.

Kovács. Bementem a kávéházban a telefonfülkébe. Ennél egyszerűbb dolog nincs is a világon. Felhívtam a csendőrt -117- és azt mondtam neki, hogy a bécsi rendőrség beszél. Én mondtam neki, hogy Kovács, az Mejrovszky. Ez volt az egész. A többit méltóztatik tudni.

Kovács. Dehogy. – A kávéházból telefonáltam a hotelbe. Máskor április elsején szoktam ilyent csinálni. Most nem tartottam magamat a dátumhoz. Telefontréfa. Telefonáltam neki, aztán letettem a kagylót és visszaültem a barba erős italokat inni. És várni, hogy mi lesz ebből. Aztán értem jött a boy. Aztán én… bejöttem ide főméltóságtokhoz.

Kovács. Mondtam már. Büntetni. Ha szégyenlik a parasztot, jó, kapnak egy gazembert. Tudtam én, hogy avval szóbaállnak. Csak a paraszttal nem.

Kovács. Miért? Nem volt az ostoba. Még olyan csendőr nem született a világra, -118- aki az ilyenbe be nem esik. Mit csinált volna szegény?

Ettingenné nagy beszédbe kezd. Én most a leghatározottabban kikérem magamnak, hogy ön…

Tábornok. Hagyjuk. Nem ezért jöttem vissza. Csak azt akartam mondani, hogy ne várjatok, rögtön kaptam kabint. De a fürdővel eltelik egy óra is. Hát hol találkozunk?

Ettingenné. Proponálom, hogy mi felsétálunk előre a Kurhausba és te gyere oda.

Tábornok. Jó. Kitünő. Hát egy óra mulva. Olympiához. Tudja már a titkot? -119-

Tábornok. Miért kínozod? Mamádnak van egy nagyon okos mondása: férfit megölni, de nem kínozni.

Tábornok. Hagyjuk ezt. Kovácshoz. Te ma délután revanche-ot fogsz adni nekem. Kihasználom a pechedet. Kártyázni fogsz velem. Ettingennéhez. Az apja is kitűnő kártyás volt. De ebből a fiúból nem nézett ki ez. Olyan csendes, komoly fiatal tiszt volt.

Kovács. Szerénységem tiltotta a főméltóságú hölgyeknek azzal büszkélkedni, hogy főméltóságod tanítványa voltam.

Tábornok. Hogyne, hogyne. A hadiiskolában. Hogyne. Nem mondom, hogy a legjobb tanítványom volt…

Tábornok. De határozottan a tanítványom volt. Egyike volt a legközepesebbeknek. Ha az apja nem lett volna régi bajtársam… hát… Igaz! Édesapád hol van most?

Krehl. Főméltóságú uram, Krehl János Farkas császári királyi csendőralezredes alázatosan jelentkezik, mint a kilencedik csendőrkerület parancsnoka.

Ettingenné. Hja úgy. Fülöp, én voltam olyan merész és kilátásba helyeztem a te pártfogásodat az ő fia számára. Neki van egy tizennégyéves, derék, csinos, rendkívül tehetséges fia, aki tábornok akar lenni.

Ettingenné. Nem most rögtön. Idővel. Hálás szeretnék lenni az alezredes úrnak. Ő olyan önfeláldozóan őrzött bennünket… engem és Olympiát… hogy mind a ketten nagyon kérünk…

Tábornok. Nagyon szívesen, angyalom. Gratulálok, hogy ilyen kitünő protekciót szerzett, mint a feleségem és a lányom. Jelentkezzék nálam a fiúval szeptember elsején. És elismerésemet -122- fejezem ki önnek, amiért őrizte az asszonyaimat.

Tábornok. Bár őket nem kell őrizni. Ők határozottan kitünően tudják őrizni magukat.

Ettingenné. Ön ismét értelmetlenül néz. Ez többször előfordult. De nem von le az ön értékéből. Ön kitünő közeg és kitünő ember.

Kovács. Én ki is próbáltam az éjjel. Felhívtam telefonon, mintha Bécs beszélt volna és azt mondtam neki, hogy figyelje Kovács kapitányt, mert az csak kiadja magát huszártisztnek, pedig nem huszár, hanem valami híres szélhámos.

Tábornok nevetve. Kitünő! Az egyetlen ember, aki engem meg tud nevettetni. És figyelt téged?

Kovács. Egy ideig figyelt. Aztán abbahagyta. Nézik egymást Krehllel. Igaza van a főméltóságú asszonynak: néha értelmetlenül néz. -123-

Tábornok harsogva. Általában, nekünk olyan kitünő csendőrségünk van, hogy igazán keresni kell a párját az egész világon. Komoly, tapintatos, lelkiismeretes csendőrség. Nagyon örültem alezredes úr. Nagyon örültem.

Kovács Ettingennéhez. Most szeretett volna megint értelmetlenül nézni, de nem mert.

Tábornok Ettingennéhez. Úgy látszik, tőled fél. Órájára néz. Tehát féltizenkettőkor a Kurhausban. Igen?

Olympia mereven, a távolba nézve áll a balszélen. Kovács jobbról áll. Ettingenné, aki az urát két lépésnyire a terraszig kísérte, most visszajön és Kovács elé lép. Kovács szerényen lehajtja a fejét.

Ettingenné. Önt én ma nagyobb bűnösnek tartom, mint tegnap éjjel. Egy pillanatig kedvem lett volna az uramnak elmondani mindent. Olympiára néz. Már amit tudok. Ön agyonlőhette volna magát.

Ettingenné. Na végre, hogy feleltél az anyád kérdésére! A terraszon át mérgesen elsiet.

Kovács. Csak válasszuk külön. A boldog Mejrovszky, a nincs. A boldogtalan kapitánnyal pedig tegnap este végzett. Kihez beszél most?

Olympia. Ahhoz az emberhez, aki egy hazugsággal csempészte magát a bizalmamba…

Olympia. Illetve egy olyan helyzetbe… Zavarban. Mindegy. A hangsúly a «hazugság» szón van.

Olympia. Úgy látom, nem akarja, hogy most közöljük egymással a gondolatainkat.

Kovács. Kicsit. Megnyertem egy előkelő szellemet a demokratikus gondolat számára.

Olympia idegesen. A boldogsága tehát… tisztán… szociálpolitikai jellegű.

Kovács. Messzire. Nem tudom. Mindenesetre hamarosan beváltom Mejrovszkynak azt az ígéretét, hogy ezt a ruhát nem viselem többé.

Kovács. Én egy kicsit játszottam az emberi méltóságommal. Én megsértettem ezt az egyenruhát. Nem vagyok korlátolt -127- ember, se szentimentális, de… Mellére teszi a kezét… ebben hinni kell, vagy nem kell viselni. Minden tréfáért meg kell fizetni. És… tanítsa más lovagolni a kis főhercegnőt.

Kovács. Megsértett. Elégtételt vettem. Ezzel tartoztam magamnak és minden parasztnak ezen a világon.

Kovács nagyon szerényen. Megengedi hercegnő, hogy legalázatosabban búcsút vegyek.

Kovács. Nem, édes. Sehol és soha többé. Összevágja a sarkantyúját és a terraszon át elmegy.

Liliom. Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda hét képben.

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OLYMPIA ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

Plata-Ettingen herceg, tábornok	Góth
Eugénia, a felesége	Góthné
Olympia, özv. Orsolini hercegné, a leánya	Gombaszögi F.
Kovács, huszárkapitány	Kiss F.
Albert	Stella
Krehl, osztrák csendőralezredes	Hegedűs
Lina	Zala K.

The Project Gutenberg eBook of Olympia

OLYMPIA

SZEMÉLYEK

ELSŐ FELVONÁS.

MÁSODIK FELVONÁS.

HARMADIK FELVONÁS.

MOLNÁR FERENC
SZÍNMŰVEI:

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE